Húsvét

Hogy is fogalmazhatnék meg egy olyan ünnepet amelynek alapja vallási eredetű és a történetét mindenki ismeri? Hogyan lehet szavakkal elmesélni a természet kibontakozását, újjáéledését? Festők, írók, költők oly szépen megtették már helyettem. Mégis pár szót azért ejtenék. Ünnep, nagy Ü betűvel. Nekem karácsony után a legnagyobb. A vasárnap reggel meg a csúcspont. Megszelni a sonkát, a frissen sült kenyeret.
Hogyan élem meg második "ős-családi" körön kívül töltött Húsvétomat? Igen, már ez a második év. Most már majdnem megszokott, hogy saját húsvét vasárnapi reggelit készítek magunknak és az is hagyománnyá vált, hogy a "bizonyos Ünnepre" nem kevesebb mint hat süteményt sütök, szépen sorjában. Emlékszem hányszor megfogadtam még otthon, látva anyát sírva átkozódni, mert megreped a bejgli, nem keményszik a glazúr, éget a vacak sütő...stb. hogy én biz istok nem fogom ezt a haccárét csinálni. Aztán mégis, bár annyi lazítást engedélyeztem, hogy szemet hunyok a tavaszi nagytakarítás kérdésköre felett. Mindenki felesleges magyarázkodásnak venné, ha azt mondanám nálunk nagyjából mindig rend van. Ami a lényeg számomra első sorban a család Ünnepe, olyan kevés alkalom van amikor együtt lehetünk. Ezért éri meg a sok fáradság, megéri, hogy szombat este már részegnek érzem magam a fáradságtól és nagyokat pislantok a sütő felé, mert bár éjfélt jelez a kijelző de a kenyér....na a kenyér az szent. Része az Ünnepnek, a frissen sült sonka kezét csak a frissen sült kenyér és kalács foghatja a tányéron. Punktum. Akkor elmesélem sorba a süteményeket: ischler, zebra linzer, kókusz kocka, bejgli, és egy finom improvizáció a hartyányi krémes receptje után szabadon, diótorta. Na a diótorta és a kalács az családi csel. Ugyanis a nagyi-nagypi önként megvált tőle a pénteki látogatás során. Na még ilyet...Most aztán süthették még egyszer. Ennyit a süteményekről. Idén semmilyen ünnepi ebéd nem készül, mindent a vasárnap reggeli étkezés egy lapjára tettem fel. Jó így. Több idő jut a kertre és a hőn áhított itthoni nyugalomra. Azért egy valami mégis elkészült....a kedvenc tavaszi levesem mely a szerény sóskaleves nevet viseli. Ez egy megosztó leves, a népek vagy rajonganak érte vagy szívből gyűlölik. Én kitartó rajongójaként minden tavasszal megfőzöm egyszer, majd a sikeren felbuzdulva még egyszer. Többször nem, mert akkor mi után vágyakoznék egy hosszú nyár, ősz, tél alatt? Ilyen a Húsvét is. Sok munka, még több munka, és amiért dolgoztál pillanatok alatt eltűnik a tányérról, de megéri, mert ez egy nagy ajándék. Közelebb hoz minket egymáshoz, pár perc békét hoz ebbe a rohanó világba. Ezt örököltük otthonról és ezt szeretnénk majd továbbadni gyerekeinknek úgy, hogy hisszük a családi hagyományaikban majd mi is tovább élünk velük.