Ezt a levest dédimtől örököltem, de tudta régen a testvére kereszt-anyu és a nagyikám is. Talán a korral jár de mami már nem emlékszik, hogy kellett ezt csinálni, nekem meg hát hét éves koromig kell visszarepülnöm az időben, hogy emlékezzek rá. Szerintem azért ment ki a családi köztudatból ez a leves mert úgy tarthatták túlságosan nehéz az elkészítése, hiszen gyúrni kell hozzá tésztát, tölteléket kell csinálni stb. Mégis nekem annyira kedves emlék, hogy időről időre belevágok. A receptet is úgy kreáltam hozzá, mert csak a levesbetétre emlékszem a bűvös szabógallérra. Az elődök, derelye alakúra készítették s én sosem értettem hol lelem rajta a gallért, de mivel ízre rendkívül finom hanyagoltam a keresését.
Recept: dinsztelj egy kisebb fej hagymát, karikára vágott zöldséget, hintsd be paprikával, engedd fel vízzel, adj hozzá házi vegetát, sót, apróra vágott petrezselymet, egy hegyes zöldpaprikát és főzz belőle tartalmas zöldséglevest.
Levesbetét: 1 tojásból gyúrt tészta
Töltelék készítése: kevés zsiradékon piríts meg egy fél fej hagymát, 3 evőkanál darát, 1 marék apróra vágott zöldpetrezselymet, és egy nagyon kis darab füstölt szalonnát(előtte olyan apróra vágtad amennyire bírtad) só, mielőtt felöntenéd vízzel szórd meg egy kis pirospaprikával. Kész.
A megmaradt tölteléket beleforgathatod a levesbe, a szabógalléroknak hosszabb a főzési ideje ezért vigyázz nehogy nyers maradjon a tészta.
Jaj, nem az olvasómat tegezem, csak a húgomhoz szóltam első sorban, hogy most már ő is továbbvigye ezt a receptet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése