Nyáresti vacsora

Ebben a gatyarohasztó melegben az első számú alany azaz én hazajövök, ledobok mindent beállok a zuhany alá és azon gondolkozom, mit ehetünk gyorsan minél előbb. Amíg száradok benézek a hűtőbe. Ajaj! Valaki elfelejtett vásárolni is, hiába a meleg az meleg. Vagy lustaság fél egészség! Hát akkor együnk sonkás tojást, jó. Már nem vagyok olyan elkeseredett, már érzem a piruló sonka ízét, s kedélyállapotom menten javul ahogy kiveszem a hűtőbe rejtett, literes sörösüvegnek látszó tárgyat. Egyik kézzel a sonkát pirítom, másik kezemmel kitöltöm szomszéd Feri csodálatos rozé borát és itt álljunk meg egy percre. Főhajtás, néma csend és mély tisztelet érzése keveredik. Rozé, könnyed, gyümölcsös illat, csodálatos szín, könnyed félszáraz bor. Remek. Persze folytatom az elkezdett műveletet, csak a bor miatt kerültem át egy másik dimenzióba. Vizes hajzatú fejemet lóbálom valami reggae-re. Az élet szép subi-dubi. A sonkás tojás kész. Csodás sárgájú tojást tojtak a fiatal kis pipikék, méretét tekintve alig nagyobb mint egy fürjtojás, de pont ezért 24 Ft, a szomszédnál. Hát akkor összetrombitálom egy szem másik felem és nekilátunk. Kéjesen faljuk a nemes ám egyszerű étket és tisztességesen fogy a csodás nedű is. Hétköznap van, pihegünk így a nap végén és átérezzük, hogy az egyszerű dolgokban is ott lehet a mindennapok csodája.

Ui: Feri Drága barátom, ha olvasod ezeket a sorokat szánd meg kedves szomszédaid és oszd meg munkád gyümölcsét velünk esendő rajongóiddal.