Népszerű bejegyzések

2010. április 27., kedd

Padlizsán saláta


Úgy is fogalmazhatnék, hogy kis mediterrán vacsi Zsóval.Gondoltam összedobok egy salátát ez szép ötlet, de én az olyat szeretem amitől azért jól lehet lakni, mondjuk nem tudom miért nem hívják a magyarok a pörköltöt mondjuk magyaros salátának (mondjuk mert teljesen eltér a saláta formátumtól? az lehet) na mindegy. Legyen egészséges nem bánom. A kérdés mindig az, hogy mi van itthon, vagy mi van a szomszédban a zöldségesnél. A fagyasztóban volt egy kis adag csicseriborsó főtt majd fagyott állapotban, spenót szintén fagyott de előbb forró vízbe mártózott. A zöldségesnél volt padlizsán, cukkini. Na én összefaxniztam az egészet salátává. Hogy is? A padlizsánt és a cukkinit hámozás után apróra vágtam, dinszteltem, hozzáadtam a kiengedett spenótot és csicserit. Fűszereztem: só, bors, római kömény. Pár perc együtt pirítás következik, addig elkészül a foghagymás joghurtos öntet jelen esetben tejföllel, mert az van joghurt meg nincs. Két gerezd foghagyma kerül bele só és bors ide is. Ha kihűlt ha nem pirítóssal sajttal, olajbogyóval egy jó pohár fehér borral fogyasztható. Mi így dőzsöltünk egy egyszerű hétköznap estén....azért lehetett érezni a mediterrán naplementét.

Rám-szakadék




Rám-szakadék (zöld vonal)

A Rám-szakadék Dobogókő és Dömös között, mintegy 1 km hosszan
húzódik. Hazánk egyik legvadregényesebb turisztikai célpontjában
kapaszkodókorlátokkal biztosított útszakaszon túrázhatunk.

A Rám-szakadékban folyó pataknak köszönhetően az
útvonal esős időben nehezen járható!

Dobogókőről a Rám-szakadék a sárga jelöléssel, majd az aszfaltos úttal
való kereszteződés után a zöld jelzésen, Dömösről a zöld jelzésen érhető el.


http://www.dobogokosi.hu/ramszakadek.html


Hogy milyen élmény volt nekem ez a kirándulás? A válasz nem olyan egyszerű, hiszen majdnem lázasan indultam neki egy nagyobb társasággal és már az első 500 m-en patakokban folyt rólam a víz. A természet szépsége minden nehézségért kárpótol s az is nagy hajtó erő, hogy legalább 6-7 gyerek volt a csapatban átlag 5 évesek és mind végigcsinálták.....Az út nem könnyű, sok figyelmet követel, gyakorlatilag nincs 2 perc amikor másra tudnál figyelni, mint az útra magára. Mivel nem tudtam hol a cél és mikor jutunk célba az nem mondhattam, hogy a "cél lebegett a szemem előtt". Jól esett együtt lenni ezekkel az emberekkel köztük a közeli barátokkal. Pont itt ne mesélném el, hogy házi zsömlét vittem. Olyan jó érzés volt amikor felértünk és megpihentünk. Naná:) Inkább úgy fogalmaznék, hogy nagyon jó visszagondolni arra, hogy megcsináltam, nem lettem betegebb csak egy nagyon szép élménnyel gazdagabb. Tanulságos volt mert megint bebizonyosodott drága dédim mondásának igaza: " Ha rosszul vagy, vagy pedig a padlón, fogd meg a füled és húzd fel magad". Mert ugye semmire sem vágyik az ember lánya akvárium érzettel a fejében jobban, mint a pihe-puha ágyra. Ez is lehet egy verzió és annak is igaza van aki ilyenkor ágyban marad. Hányszor tettem meg én is. De azért más érzés saját erőből teljesíteni egy ilyen utat és izzadni mint egy állat....persze otthon is lehet izzadni vagy ezért......vagy azért....vagy valami remek orvosságtól. Így tavasszal olyan szép a patak a sok élénkzöld lomb a százszínű rét....még ömlenghetnék kicsit, vagy dicsérhetném páratlan teljesítményemet, de helyette inkább pár gyakorlati tanács azoknak akik még tervezik, hogy mennek de nem voltak és nincs elég tapasztalatuk a hegymászáshoz (úgy értem aki most tért vissza a Grossglocknerről vagy a Tátra sziklafalairól az most ne figyeljen::::)
  • ha autóval érkezel akkor a Duna-parton lehet csak parkolni
  • hozz a hátizsákban váltó cipőt, zoknit, felsőt stb. (Mörfi szerint ha nem viszel pont fog kelleni)
  • legalább három szendvicset, almát, vizet/teát (ne valami cukros-savas löttyöt)
  • ne nézd meg a fényképeket az interneten a Rám-szakadékról mert tuti nem fogsz belevágni (á nekem úgysem menne szlogennel a távirányító után nyúlnál)
  • tanácsos megállni visszafele fagyizni egyet, az út elején-végén (attól függ honnan nézzük) remekbeszabott kis "taknyos varnyú krimó" van ott. Hogy mi az előnye a fagyizásnak az ízélményen kívül: a nem fogyasztó vendéknek 100 huf a pisilde:)
  • a cipő legyen strapabíró, a mi túravezetőnk egyszer hazazavart valakit aki lifegős papucsban szerette volna felbillegtetni magát a csúcsra
Hát ennyi fért a mostani turisztikai ajánlómba, tényleg érdemes elmenni!

2010. április 22., csütörtök

Csoki dömping



Hát kérem szépen, én nem eszem csokit, nem rajongok érte. Nagy ritkán eltüntetek pár kocka nagyon keserűt. Na ezért utálnak a "többiek", de megnyugtatom gyorsan őket, hisz ha csokiból nem tömök táblákat a hab testembe azért egyéb kajával pótolom. Tehát ott vagyok ahol a part szakad. Mégis most láttam Limaránál azt a csoki csodát és megesett a szívem a mikulás óta egyre csak gyűlő csokikupacon. Egy gondolat bánt azonban engemet, hogy a sütőből kiáramló illatot nem tudom ide linkelni, vagy valami. Ugyan ez nem a reklám helye, de ebbe véletlen került a kedvenc málnás csokimból ami egy hazai márkát dicsér nevezetesen egy magyar férfinévre hallgató csokiról van szó, hát annak sülés közben olyan illata volt, hogy odatartottam a fejem a sütő szellőzőjéhez inhalálásra.

A recept teljesen megegyezik a Limara álltal közre adottal, sajna nemtom, hogy kell odalinkelőset csinálni, ezért igyekszem minden második mondatba beleírni a szerző nevét.:)

Azért ha valaki lusta lenne átbattyogni hozzá, idefirkantom( a változtatásaimmal együtt):

  • 20 dkg csoki (vegyesen ami akad alapon, szépen kockákra törögetve, felolvasztva)
  • 16 dkg cukor (eredetiben 22 dkg van)
  • 16 dkg liszt
  • 15 dkg vaj
  • 3 tojás
  • mokkáskanál sütőpor
  • meggybefőtt
Elkészítési sorrend: csoki a vajjal olvaszt, tűzről levesz, cukor belekever, tojások egyenként belekever, sütőporos liszt belekever, meggy belekever, sütő előmelegít 180 fokra, jénai vagy kerámia tál kibélel sütőpapírral, csokis cuccot süt, 30-35 percig akkor jó ha még ragad a közepe. Kész!!!!

2010. április 20., kedd

Hétköznapi ünnepség


Olyan jó, hogy a hétköznapokra is jut egy-egy olyan alkalom amikor annyira örül az ember, hogy örömének kifejezésére levágna egy disznót. Aztán a józan ész visszarendeli a földre, saját lábain eltipeg a fagyasztóig észrevételezni, hogy mi adott és mi az ami megmarad az álmok világában. Az amatőr szakács két zacskóval a kezében indul vissza az útról, arcán diadalmas mosoly. Resztelt máj lesz és gyümölcstorta. Az egyik zacskó tavalyi szedret, málnát, ribizlit rejtett vegyesen. Kezdetnek jó, nagyon jó. Előbb a tortának esett neki, hisz annak időt kell adni, hogy elérje a várt formát, ízt, állagot.

Joghurtos erdei gyümölcs torta

  • négy tojásból piskóta/én most kakaósat csináltam
  • egy nagy joghurt, egy kis zacsi zselatin, cukor elkeverése, hűtése
  • tortazselé(piros) elkészítése
  • miután minden kihűlt összeállítás következik: joghurt a tortalapra, gyümölcs a joghurtra, gyümölcsre a piros zselé, torta a hűtőbe (Huh, ez kész jeeeeeeeeee)
Resztelt szárnyas máj ahogy én szeretem

  • hagyma szeletel, legalább 3 nagy fej
  • máj kiolvaszt (gyengébbek kedvéért) csíkokra vág
  • paprika szeletel, legalább 2 db
  • hagyma meg paprika együtt pirul, néha kevés vízzel felönt tovább hagyom pirulni, összefőni, nem adok még semmi fűszert hozzá
  • mikor a hagyma-paprika páros már eléggé egynemű és elpárolgott róla minden folyadék, rápottyantom a májat és borsozom, pár percig sütögetem
  • fűszerezés: pirospaprika, só, majoránna, még több bors, egy kis paradicsom, két gerezd zúzott/reszelt foghagyma, 1 dl bor
  • rotyogtatás addig míg a kellő állagot el nem éri én ekkor vegyítek hozzá negyedekre vágott és sütőben készre sütött kruplit
Mennyei ahogy a gyönyörűséges szaft dédelgeti a krumpligerezdeket. Jó nagy adag savanyúságot is teszek az asztalra és friss kenyeret, mert hiába a krumpli, a szaftot igazán tunkolva lehet élvezni. Egy ilyen tartalmas étel után csúszik csak igazán a habkönnyű joghurtos, gyümölcsös torta. Na ugye hogy ünnep ez így önmagában is?

2010. április 18., vasárnap

Menza péntek hagyomány




Adódik egy kedves baráti társaság név szerint: Great J. és párja Iron Z. és a másik páros: jómagam és jómagam párja. Na most hogy ezt időben tisztáztam rá kell térjek azon szokás taglalására, miszerint egyik pénteken kis Citytink egyik fertályán menza péntekezünk a másik pénteken meg emitt. Tipikus menzakaják kerülnek terítékre, én most egy iskolapéldát mutatok be. A recepteket bárki megtalálja a leggyorsabban kezébe kerülő szakácskönyvben, nem is tenném közzé egyiket sem, hacsak nem igényli ezt külön valaki. Most azért biggyesztem ezt ide, hogy emléket állítsak ennek a jó szokásnak, ugyanis ha az étel oly egyszerű is a társaság mindenért kárpótol. Legutóbb olyan erős nevetés hullám követte a vacsorát, hogy még ma is izomlázam van. (vasárnap). Ha valaki nem jönne rá egyből az ételek nevére hát elmondhatom: hagymakrém leves, krumplis tészta és az utolsó kép a csapat sürgölködése címen kerül az albumba:)

2010. április 17., szombat

Sonkás csiga




Alcím: bűnbecsöppenés újabb esete

Mert az úgy volt, hogy túrós palacsintát csinálok a gulyás leves mellé. Oszt kérlelem az embert kóstolja mán meg azt bitang túrót mer az nekem egyáltalán nem megy. (túró, tej, számomra egymagában ihatatlan/ehetetlen, fűszerezve már annál inkább...). Na az ember nem volt rest ugyan, de fertály óra elteltével sem jött közelebb. Elfoglalták szó szerint értendő bokros teendői. Mit volt mit tenni az asszonyság eldöntötte változtat a terven és összegyúrmányol egy pogácsa tésztát, majd abba teszi a kóstolatlan túrót. Talán a takarékosság, talán a bölcs előrelátás adta hogy így döntött de az biztos jól tette. Történt ugyanis, hogy mikor már csak a túró hiányzott a pogácsából betoppant az ember. Fennhangon közölte jött szagolni. Na kiszagolta nyomban, hogy valami nem stimmol, kóstálta is úgyse vót az igazi. Mit volt mit tenni, kiebrudalták. Mi legyen hát azzal a félkész pogácsa tésztával? Hát törte erősen a fejét az asszony s eszébe jutott, hogy bizony húsvétról még maradt egy árva darab sonka s azt kéne valahogy elsütni ebben szépségesen. Majd egy pördülés után propeller gyorsasággal fellapozta Stáhl Juci egyik receptjét s azt továbbgondolva nekilátott.

Recept

  • 50 dkg lisztet elmorzsolt, 20 dkg margarinnal, 2 evőkanál só került bele, fele a nagy doboz tejfölnek, 3 szép tanyasi tojás,fél élesztő 2 dl folyadékkal, cukorral felfuttattva. Ez mind összedolgozásra kelesztésre került
  • a sonkamaradékot nagyon összeaprította össze tejfelezte a másik fél tejföllel, hozzáadott 3 gerezd zúzott foghagymát, aprított petrezselyemzöldet, só bors mindenképp került bele.
  • a megkelt tésztát szépen kinyújtotta, megkente a fent említett krémmel, feltekerte, szeletelte, tepsire helyezte, megkente az tetejüket tojással s békülte sülni 200 fokos sütőbe
  • sajtot reszelt s ráhintette azt is majd elfelejtettem, sajtot lehet tenni a tésztájába is úgy ízletesebb lesz mindenképp.
A tekercsek csak sültek szépen, míg arany színük nem lett, ha tovább sültek volna az én mesém most nem is erről szólna. Hanem arról, hogy mily nagyon sír az ember égett csigák miatt. Szerencsére nem így történt, az illata jelezte mennyi idő kell még s mikor van kész.
Jófajta fehérborral és majonézes, frissen reszelt tormával igazán felséges vacsora.

Karamelles almatorta



Most nem kertelek sokat egyből a lényegre térek. Ezzel a tortával ugyanis nem lehet lacafacázni. Nem mondom, hogy hipp-hopp elkészül, de jó szervezéssel minden megoldható.

  1. piskótatészta 4 tojásból (ugye megy mindenkinek:) rajtam kívül he-he)
  2. krém készítése: 1 zacskó vaníliás puding megfőz, 2 zacskó tejszín felver, a két eddig említett komponens korrekt összekeverése, fűszerezés: fahéj, cukor, vanília
  3. almákat szeletel, megfonnyaszt némi cukorral, csipet fahéj ide is elfér
  4. összeállítás: piskóta, krém, alma, krém
  5. karamell máz: 4 evőkanál cukor, 4 evőkanál víz, 1 kiskanál ecet karamellé főzése, csak óvatosan, lassan kevergetve, nem lenyalva a kanál!!!!!
  6. karamell rákerül a torta tetejére kinek hogy tetszik alapon.
  7. Hűtő, pihen, reggel csodálkoz hogy ki volt a tettes és folt pofája csak egy szeletet hagyni.
Az utolsó pontot csak úgy meséltem, nem felel meg a valóságnak. (azt csak zárójelben jegyzem meg amíg senki nem figyel, baromi hideg ám a padló a hűtő előtt az éjszaka sötétjében)

2010. április 16., péntek

Pirított zöldségek marhahússal


Majdhogynem szégyen feltenni egy ilyen egyszerű receptet, de meg tudom indokolni:) Nagyon finom és biztos vagyok, hogy más zöldségekkel, más hússal is nagyon finom és egyszerű. Előnye továbbá, hogy nem terheli a gyomrot és mégis egy kisebb adag elfogyasztása komoly telítettség érzetet okoz.

Minden hozzávalóból kb. egy maroknyit használtam fel, kivétel a hús. Na a húst azt loptam. Ugyanis gulyás levest csináltam a hétvégére (jó a meglátás: csak melegíteni kell, sovány második fogás), szóval annak a húsából loptam fél tenyérnyit.

Az összedobás menete: a csíkokra vágott bármilyen húst pácolásnak vetünk alá, apróra vágjuk a zöldségeket most káposzta, répa, zeller, cukkini, padlizsán került bele. Előbb a hús pirul kicsit, majd pihenni küldöm míg a többi hozzávaló is sütkérezik. A végén kever, kavar, citrom leve ráfacsar és tádám kész. A fűszerzésről annyit, hogy kevés vegeta, petrezselyem zöld, bors, só, szójaszósz.

Bár a házon belül csak én rajongok az ilyen ételekért, plusz lelkiismeret furdalásom is van, mert két nem éppen ebben az évszakban termő zöldséget használtam, mégis azt mondom megéri elkészíteni. De még jobban megéri megenni.

2010. április 14., szerda

Pizza




Kivel ne fordult volna elő, hogy megkívánt egy ételt vagy egy ízt és zombiként masírozott a kamrába, hűtő elé. A nyálelválasztás menthetetlenül beindul, kicsit a térd és a kéz is remeg. Az erekben a vér gyorsabban halad. A központi idegrendszer millió sejtje zsong és ekkor derült égből villámcsapás sújt: nincs itthon semmi alapanyag az elkészítéshez. A csalódottsági szint ütögeti a hibahatárt. Ez az igazi kihívás. Elő kell keresni a föld alól is ami kell a megkívánt ételhez, mert a nap nem süt addig a föld nem forog míg abból nem eszik a halandó, esendő emberlány/fiú.

Ez történt a hétvégén is. A folyamat elindult. Először csak egy villanásra ugrott be a pizza képe. Majd az illatok tolultak menthetetlenül. Sajt, oregáno, bazsalikom, házi pizza-szósz, bacon, hagyma, ropogós pizza talapzaton. Expedíció indul: sajt van-kipipálva, szósz van, élesztő-nincs, bacon-nincs, hagyma-van, fűszer-van. Ugye az is előfordul ilyenkor, hogy a gondos háziasszony megnézi a vélt helyeken a hozzávalókat és belátja nincs amit keres, belátja, hogy a sarki bolt de még a virágos is bezárt már ilyenkor. Nincs mit tenni és kevésbé gondos háziasszonyként keresésbe kezd a "soha nem gondoltam volna, hogy itt lehet" helyeken is megnézi és mit ad az Ég? Ide-oda berakva, eldugva, elsüllyesztve megvan minden. Mehet tovább a terv.

Pizzatészta:
  • fél kocka élesztő felfuttatása 1 kiskanál cukorral, 1 evőkanál liszttel, 3 dl langyos vízben
  • 40-50 dkg liszt
  • 3 evőkanál olaj
  • 1 evőkanál só
Tésztát gyúrunk a fent említett hozzávalókból úgy, hogy inkább lágy mintsem szépen kidolgozott tésztát kapjunk. Megszórjuk liszttel a tészta tetejét, letakarjuk konyharuhával és kelni hagyjuk

Szósz: házi paradicsomlé/bolti paszírozott, két gerezd foghagyma, egy kis fej hagyma (mindkettő belereszelve), fűszerek,pici cukor

Feltét: bármi ami épp van, vagy amit csak megkívánunk és pont van

Elkészítés menete:

  • a tésztát átgyúrjuk, tepsibe egyengetjük, villával megszurkáljuk, betoljuk a 200 fokra előmelegített sütőbe. Ott eltölt 15 percet.
  • tésztát feldíszítjük és visszatoljuk a sütőbe addig amíg el nem éri a kívánt színt
  • ha maradna a tésztából és a feltétből is, akkor készíthetünk csónakokat ahogy azt én is tettem
Hogy milyen érzés ezután a nagy kereső akció után behabzsolni a várva várt eleséget azt csak az tudhatja aki rendes háziasszonyként mindent felkutatott de csak rendetlenként talált meg mindent és azok a szerencsések akik még kóstolhatták.

Zöldséges bulgur


Ezt a köretet, (nekem főétel) a húgomtól tanult japán lepény ihlette. Egyszer vacsorára követte el. A lényeg, hogy volt benne apróra vágott répa és káposzta ezt keverte bele egy vastagabb palacsinta tészta jellegű cuccba titkos adalék: valami japán fűszer. Szagoltam irdatlanul büdös ám az íze mindenért kárpótol. Amúgy ezt púpos rántotta/omlett módon kisüti. Hogy a japánok is kecsappal eszik-e azt nem tudom, de a húgi 1000- el tolja ha nincs egyéb otthon mint: liszt, 1 tojás, apróra nyesett káposzta és vékonyra szeletelt répa plusz a fűszer. Amúgy azt mondta, fűszerezhetem vegetával is.

Na ez a kiindulási pont. Ugyanis én kértem egy ilyen remek lepényt, szépen gőzölgött a tányéron, ám az első két falat után arra lettem figyelmes, hogy a zöldségeket csípkedem ki csak. Ami csak azt bizonyítja: hogy nagyon finom, meg minden, de nekem ez a két dolog jön be mégis.

Sokat törtem a fejem, mit csináljak amiben szintén ők a főszereplők de nem galamb módra falom.
Így született meg a zöldséges bulgur.

Hozzávalók:
  • 10 dkg káposzta összeaprítva jó apróra
  • 5 dkg sárgarépa vékonyra szeletelve
  • 5 dkg zeller dettó
  • 6 evőkanál bulgur
  • szója szósz, paradicsom sűrítmény, 1 csipet őrölt római kömény, 2 kiskanál vegeta, só, zeller zöld, csili olaj/ízlés függő/
A zöldségeket serpenyőben egy kevés olajon pirítjuk, mikor már pirult egy kicsit locsolunk rá szójaszószt, kiborítjuk a serpenyőből. Második felvonás: megpirítjuk a bulgurt, felöntjük vízzel. A harmadik felvonásban összeöntjük a hozzávalókat és további sütögetés, kavarás, fűszerezés következik. Szerintem ez a rész annyira ízlésfüggő, hogy mindenkire rábízom ezt a fázist. A tálalásnál jól viseli a rácseppentett citrom levét.

Ha lenne ellenőrzőm most írnék magamnak egy pirosat vagy csillagot, vagy ötöst vagy mit írnak már a modern oktatás korában. Hogy miért? Mert tényleg nagyon az ínyemre való alkotás ez, továbbá egészséges is. Hurrá!!!

2010. április 10., szombat

Szabogallér leves







Ezt a levest dédimtől örököltem, de tudta régen a testvére kereszt-anyu és a nagyikám is. Talán a korral jár de mami már nem emlékszik, hogy kellett ezt csinálni, nekem meg hát hét éves koromig kell visszarepülnöm az időben, hogy emlékezzek rá. Szerintem azért ment ki a családi köztudatból ez a leves mert úgy tarthatták túlságosan nehéz az elkészítése, hiszen gyúrni kell hozzá tésztát, tölteléket kell csinálni stb. Mégis nekem annyira kedves emlék, hogy időről időre belevágok. A receptet is úgy kreáltam hozzá, mert csak a levesbetétre emlékszem a bűvös szabógallérra. Az elődök, derelye alakúra készítették s én sosem értettem hol lelem rajta a gallért, de mivel ízre rendkívül finom hanyagoltam a keresését.

Recept: dinsztelj egy kisebb fej hagymát, karikára vágott zöldséget, hintsd be paprikával, engedd fel vízzel, adj hozzá házi vegetát, sót, apróra vágott petrezselymet, egy hegyes zöldpaprikát és főzz belőle tartalmas zöldséglevest.

Levesbetét: 1 tojásból gyúrt tészta
Töltelék készítése: kevés zsiradékon piríts meg egy fél fej hagymát, 3 evőkanál darát, 1 marék apróra vágott zöldpetrezselymet, és egy nagyon kis darab füstölt szalonnát(előtte olyan apróra vágtad amennyire bírtad) só, mielőtt felöntenéd vízzel szórd meg egy kis pirospaprikával. Kész.

A megmaradt tölteléket beleforgathatod a levesbe, a szabógalléroknak hosszabb a főzési ideje ezért vigyázz nehogy nyers maradjon a tészta.

Jaj, nem az olvasómat tegezem, csak a húgomhoz szóltam első sorban, hogy most már ő is továbbvigye ezt a receptet

Rablohús mese

Hát egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy Húsvét vasárnap. Oly nagyon nem volt kedve ebédet készíteni az egyszeri háziasszonynak, hogy nagyon, hiszen fergeteges sokat falatozott a nép reggel a sok finomságból. Délre még mindig félre állt sokuk pocakja. De a "szegény" ember csak könyörgött:

- Asszony, asszony nem élet ez így. Készítsél mán legalább egy zacskós levest nékem.

-Mi- hogy -micsoda! Adok én neked zacskós levest a sodrófám végivel! Nahát!!!

- Ha már ennyire nem bírsz magaddal, odarakhatok egy kis húslevest zötykölődni a tűzhelyre.
- Nem elég az asszony, hisz van abban hús elhiszem bízvást, no de nekem ennem is kell valamit. Te, hát lepjél mán meg egy kis saslikkal ha már ilyen szépen esdeklek, no!
Mit volt mit tenni térült fordult az asszonyság, hamarost már szurkálta fel a kihegyezett nyársacskákra a hamarjában a fűszerrel meghintett hús-cafatokat utána küldte a disznó füstölt szalonnáját, cikkekre vágott vereshagymát s mert így és kevésnek bizonyult, rája egyensúlyozott némi kolbászokat is. Rövid úton felhamarkodott éles késsel kg kolompért, meghintette köménnyel és a maradék "potyadékkal" (lásd. amit már nem lehetett felszúrni a pálcikára) s beküldte abba a modern masinába tepsistül. Elébb gondosan felfűtötte 200 fokra és addig sütötte az finomságokat szépségesen, míg a kolompér meg nem sült s a hús nem lett puha. Közben azért lefödte az egészet, hogy már mégse égjen. Végezetül kiemelte a húsos rudakat s rápörkölt kissé a furfangos masina grill fokozatával. Az ember lakmározása végeztével megnyalta a szája szegletét, megpödörte volna bajszát, jelezvén, hogy ami megesett jólesett.

ui.: annyit még megjegyezne a mesemondó, hogy a kolbászból oly sok zsír kisült, hogy egy egész busznyi nyugat-német turista azonnal repülősóért kiáltott volna. Hiába, van amit azért a magyar gyomor bír csak el, vagy az sem. Mivel lelkiismeretem nem engedte volna meg, hogy még egyszer ebből a zsír-csodából lakmározzunk, szépen kiszedegettem a krumplikat, a maradék hússal, kolbásszal és a megmaradt kemény tojásokkal, tejföllel rakott krumplit alkottam. Na és az ízek....ha így terveztem volna, biztos nem sikerült volna ilyen jól.



2010. április 4., vasárnap

Húsvét képekben




Húsvét

Hogy is fogalmazhatnék meg egy olyan ünnepet amelynek alapja vallási eredetű és a történetét mindenki ismeri? Hogyan lehet szavakkal elmesélni a természet kibontakozását, újjáéledését? Festők, írók, költők oly szépen megtették már helyettem. Mégis pár szót azért ejtenék. Ünnep, nagy Ü betűvel. Nekem karácsony után a legnagyobb. A vasárnap reggel meg a csúcspont. Megszelni a sonkát, a frissen sült kenyeret.
Hogyan élem meg második "ős-családi" körön kívül töltött Húsvétomat? Igen, már ez a második év. Most már majdnem megszokott, hogy saját húsvét vasárnapi reggelit készítek magunknak és az is hagyománnyá vált, hogy a "bizonyos Ünnepre" nem kevesebb mint hat süteményt sütök, szépen sorjában. Emlékszem hányszor megfogadtam még otthon, látva anyát sírva átkozódni, mert megreped a bejgli, nem keményszik a glazúr, éget a vacak sütő...stb. hogy én biz istok nem fogom ezt a haccárét csinálni. Aztán mégis, bár annyi lazítást engedélyeztem, hogy szemet hunyok a tavaszi nagytakarítás kérdésköre felett. Mindenki felesleges magyarázkodásnak venné, ha azt mondanám nálunk nagyjából mindig rend van. Ami a lényeg számomra első sorban a család Ünnepe, olyan kevés alkalom van amikor együtt lehetünk. Ezért éri meg a sok fáradság, megéri, hogy szombat este már részegnek érzem magam a fáradságtól és nagyokat pislantok a sütő felé, mert bár éjfélt jelez a kijelző de a kenyér....na a kenyér az szent. Része az Ünnepnek, a frissen sült sonka kezét csak a frissen sült kenyér és kalács foghatja a tányéron. Punktum. Akkor elmesélem sorba a süteményeket: ischler, zebra linzer, kókusz kocka, bejgli, és egy finom improvizáció a hartyányi krémes receptje után szabadon, diótorta. Na a diótorta és a kalács az családi csel. Ugyanis a nagyi-nagypi önként megvált tőle a pénteki látogatás során. Na még ilyet...Most aztán süthették még egyszer. Ennyit a süteményekről. Idén semmilyen ünnepi ebéd nem készül, mindent a vasárnap reggeli étkezés egy lapjára tettem fel. Jó így. Több idő jut a kertre és a hőn áhított itthoni nyugalomra. Azért egy valami mégis elkészült....a kedvenc tavaszi levesem mely a szerény sóskaleves nevet viseli. Ez egy megosztó leves, a népek vagy rajonganak érte vagy szívből gyűlölik. Én kitartó rajongójaként minden tavasszal megfőzöm egyszer, majd a sikeren felbuzdulva még egyszer. Többször nem, mert akkor mi után vágyakoznék egy hosszú nyár, ősz, tél alatt? Ilyen a Húsvét is. Sok munka, még több munka, és amiért dolgoztál pillanatok alatt eltűnik a tányérról, de megéri, mert ez egy nagy ajándék. Közelebb hoz minket egymáshoz, pár perc békét hoz ebbe a rohanó világba. Ezt örököltük otthonról és ezt szeretnénk majd továbbadni gyerekeinknek úgy, hogy hisszük a családi hagyományaikban majd mi is tovább élünk velük.