Kókuszos darázsfészek

Van egy régi barátnőm, kettőnk közül ő híres. Összeköt minket a hobbink, neki viszont a munkája is ez a remek tevékenység. Hogy miért merem leírni, hogy barátnők vagyunk? Mert valami bugyuta középiskolás definíciót használok ebben az esetben. Tehát: sokat lógunk együtt, néha még a WC-re is elkísér, tanulhatunk egymástól, hasonló az érdeklődési körünk, szabad időnket is együtt töltjük, az éjszaka közepén, vészhelyzet esetén is fordulhatok hozzá. Bármilyen furcsa kapcsolat is a miénk, de hűséges vagyok hozzá már sok-sok éve. Na ki ő? Hát....Lajos Mari a drága. Hogy is mondta a dédi anno: kislányom most nagyot tódítottál. Hát dédi én csak is az igazat a szín tisztát mondtam. Minden sor megfelel a valóságnak tényleg jön velem a WC-re is. :) A férj meg csak tépi a haját, és guvadó szemekkel figyelmeztet, hogy ez m ár a 6. szakácskönyv a fürdőben, ha kell segít behozza az egész polcot, persze ha megengedem, hogy a szerszámai is helyet kapjanak a tusfürdők mellett. Na de ez egy másik történet....Vissza a barátságra. Abból a hetente megjelenő újságból évek óta kivagdosom a recepteket, majd beragasztom régi határidőnaplókba, így már többkötetes gyűjtemény van. Nagyikám kezdte a gyűjtést, serényen kommentálva a recepteket a papírlapok szélén, kiegészítve kézzel írt családi gyöngyszemekkel, szal. igazi élvezetes olvasmányok születtek az évek során. Ami a legfontosabb örök emlék Tőle.

Na de azért leírom a receptet is....

Kókuszos darázsfészek:

500g finomliszt, 3 + 1/2 dl tej, 30g élesztő, 80+100+20 g porcukor, 2 tasak vaníliás cukor, 3 tojás sárgája, só, 40+100 g margarin

1) a szokott módon összekutyuljuk a kelt tészta részt, hihetetlen gyorsan alakul olyan állagúvá amilyennek a nagykönyv írja, én rutin ide-oda meglepődtem ezen (hiába az én barátom az tud)

2) a margarint kikeverjük a cukrokkal és a kókusszal

3) szépen kinyújtjuk a megkelt tésztánkat, megkenjük a kókuszos krémmel, feltekerjük, és kb. 3-4 cm széles darabokra vagdossuk, előmelegített sütőben pirulásig sütjük

4) utolsó mozzanat: a maradék tejben elkeverjük a maradék vaníliás cukrot, (saját gixer, de én már elhasználtam őket mire ideértem, helyette házi vanília kivonatott cseppentettem) és megöntözzük az iruló-piruló csigeszeket, visszatoljuk őket a sütőbe pár percre

5) még melegen falás gyakorlata....erről nem kell példát venni, de garantáltan nem lehet megállni, mert ugye karamelles az alja, édesen hívogató az illat, falánk az ember....

Nincs más hátra, mint elköszönni a drága baráttól: -Gyere máskor is Mari! Legközelebb valami sósat hozhatnál! Csók a családnak Üdvözlöm Károlyt (Hemző Kárroly fotóművész, férj, társ stb. példakép)