Töki Pompos, Kenyérlángos

Levél Lányomnak!

Drága Kicsi lánykám!

Ha bármikor kedvezni szeretnél édesapádnak, hát jusson eszedbe, hogy igen-igen szereti a gyomrát. Emlékezz arra is, hogy a szalonna és a hagyma talán a leginkább kedvére való fogás. Tudod, volt olyan, hogy mosolyogva kérdezte e nemes étek után, hogy -Drágám! Ugye én ínyenc vagyok? Hm. vajon mit is mondhattam erre....Mindegy is ezt az ételt mindig minden körülmény között képes azonnal eltüntetni. Annyira kedvenc, hogy szülinapjára is ezt kellett neki sütni. Így hát kicsi lányom, majd ha eléred azt a kort, és/vagy olyan rossz fát tettél a tűzre, hogy ki kell engesztelni valahogy javaslom, köss kötényt, lisztezd tenyered, szeletelj szalonnát és hagymát....

Csókol: Anyu

Tehát Pompos recept

1/2 kg liszt, 1 evőkanál só, fél élesztő, 3 dl langyos víz + annyi hogy lágy tésztát kapjunk
A lisztet beleszitáljuk egy tálba, az élesztőt belemorzsoljuk egy müzlis tálkába, na jó bármilyen más tálka is jó...tehát belemorzsoljuk az élesztőt teszünk hozzá 2 evőkanál lisztet és egy kiskanál cukrot, felöntjük langyos vízzel és annyira elkeverjük, hogy sűrű tej-szerű állagot kapjon, hagyjuk langyos helyen futkosni. Ha már buborékosra futott akkor belekeverjük a lisztes-sós elegybe és még annyi vizet töltünk hozzá, hogy lágy tésztát kapjunk, átgyúrjuk párszor és duplájára kelesztjük. Közben előmelegítjük a sütőt, és akkorára nyújtjuk, hogy legnagyobb tepsinkre helyezve 2-3 cm vastagságot adjon. Sütőpapír most is segít....tetejét megszurkáljuk villával, betoljuk a sütőbe és elősütjük.

Feltét: húsos szalonna 2/3 rész, 1/3 rész füstölt szalonna, 2 dl tejföl, 2 fej lila hagyma felkarikázva, kicsit több reszelt sajt mint amit magunktól tennénk rá:), 1-2 csípős paprika a tetejére.

Ha elősült a kis pompink, bekenjük a tetejét tejföllel, és rászórjuk a többi rakományt. Újra sütő, míg szép pirult nem lesz a teteje.

Aztán már csak be kell söpörni az elismerést. Siker garantált.

Kókuszos darázsfészek

Van egy régi barátnőm, kettőnk közül ő híres. Összeköt minket a hobbink, neki viszont a munkája is ez a remek tevékenység. Hogy miért merem leírni, hogy barátnők vagyunk? Mert valami bugyuta középiskolás definíciót használok ebben az esetben. Tehát: sokat lógunk együtt, néha még a WC-re is elkísér, tanulhatunk egymástól, hasonló az érdeklődési körünk, szabad időnket is együtt töltjük, az éjszaka közepén, vészhelyzet esetén is fordulhatok hozzá. Bármilyen furcsa kapcsolat is a miénk, de hűséges vagyok hozzá már sok-sok éve. Na ki ő? Hát....Lajos Mari a drága. Hogy is mondta a dédi anno: kislányom most nagyot tódítottál. Hát dédi én csak is az igazat a szín tisztát mondtam. Minden sor megfelel a valóságnak tényleg jön velem a WC-re is. :) A férj meg csak tépi a haját, és guvadó szemekkel figyelmeztet, hogy ez m ár a 6. szakácskönyv a fürdőben, ha kell segít behozza az egész polcot, persze ha megengedem, hogy a szerszámai is helyet kapjanak a tusfürdők mellett. Na de ez egy másik történet....Vissza a barátságra. Abból a hetente megjelenő újságból évek óta kivagdosom a recepteket, majd beragasztom régi határidőnaplókba, így már többkötetes gyűjtemény van. Nagyikám kezdte a gyűjtést, serényen kommentálva a recepteket a papírlapok szélén, kiegészítve kézzel írt családi gyöngyszemekkel, szal. igazi élvezetes olvasmányok születtek az évek során. Ami a legfontosabb örök emlék Tőle.

Na de azért leírom a receptet is....

Kókuszos darázsfészek:

500g finomliszt, 3 + 1/2 dl tej, 30g élesztő, 80+100+20 g porcukor, 2 tasak vaníliás cukor, 3 tojás sárgája, só, 40+100 g margarin

1) a szokott módon összekutyuljuk a kelt tészta részt, hihetetlen gyorsan alakul olyan állagúvá amilyennek a nagykönyv írja, én rutin ide-oda meglepődtem ezen (hiába az én barátom az tud)

2) a margarint kikeverjük a cukrokkal és a kókusszal

3) szépen kinyújtjuk a megkelt tésztánkat, megkenjük a kókuszos krémmel, feltekerjük, és kb. 3-4 cm széles darabokra vagdossuk, előmelegített sütőben pirulásig sütjük

4) utolsó mozzanat: a maradék tejben elkeverjük a maradék vaníliás cukrot, (saját gixer, de én már elhasználtam őket mire ideértem, helyette házi vanília kivonatott cseppentettem) és megöntözzük az iruló-piruló csigeszeket, visszatoljuk őket a sütőbe pár percre

5) még melegen falás gyakorlata....erről nem kell példát venni, de garantáltan nem lehet megállni, mert ugye karamelles az alja, édesen hívogató az illat, falánk az ember....

Nincs más hátra, mint elköszönni a drága baráttól: -Gyere máskor is Mari! Legközelebb valami sósat hozhatnál! Csók a családnak Üdvözlöm Károlyt (Hemző Kárroly fotóművész, férj, társ stb. példakép)

Könnyed saláta

Micsoda álszent vagyok. Tegnap nagyiéknál ebédeltem és irdatlan gonoszság volt részemről, hogy a nyolcvanon túl éldegélőktől fánksütést kértem. Aztán meg ettem és ettem....darabszámot nem tudok és nem is akarok írni. Jobban szégyellem ugyanis mint amint azt az esetet az oviban amikor egy játékon úgy összekaptam egy undok lánnyal, hogy fél marok haja a kezemben maradt. Hát igen ez utóbbi esetet szánom bánom már lassan huszonsok éve míg a fánkzabálást...azt hiszem előbb vagy utóbb megbocsájtom magamnak. Azért még van bennem annyi svung, hogy tetézzem azzal, hogy igazán álszent módon egy régen elfogyasztott saláta receptjével rukkolok elő, miközben még pihegek a tegnapi falatozás után.:) Csak halkan hogy senki meg ne hallja: jajmileszvelem, ó jajmileszvelem óóóó, ha így folytatom?

Madárbegy saláta kék sajttal

Egy nagy adag salátalevelet megmostam, szárítottam, szőlőszemeket méretükre való tekintettel feleztem, diót aprítottam, pirítottam, beleszórtam, kék penészes sajtot belekockáztam és egy almával is ugyanezt tettem, joghurtos kapros házilag gyártott öntettel kínáltam. Hogy minek volt ez a körete....hát egy natúr csirkemellszeleté.

Hát igen...ezt a receptet most csak azért tettem közzé, hogy én legalább így lássak salátát mostanság.

Díjjazva lőn

Mondhatni minő meglepetés és öröm, nem várt időben, nem várt helyről. S ezt a kedvességet, hogy gondolt rám: szandradee-nek köszönhetem.

Pár szabály :

- Írj egy bejegyzést, amelyben közzé teszed a Liebster-Blog képet, és másold be ezt az útmutatót.
- Linkeld be annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptad, és hagyj nála egy hozzászólást, hogy elfogadod a díjat, és add meg a bejegyzésed elérhetőségét.
- Ezután gondolkodj el, melyik az a 3-5 blog, amelyiknek tovább szeretnéd adni a díjat, linkeld be őket a bejegyzésedbe, és értesítsd őket egy hozzászólásban a jelölésről.
- Tehetséges kezdő blogolókat részesíts előnyben, ne olyanokat jelölj, akiknek több 100 követője van.

Olyan szeretettel adom tovább mint ahogy kaptam:

Zsanuária-nak
Narancslekvár-nak
Mennyei Mignon-nak

Hogy miért? Mert tehetségesek.....nem kezdők, már rég nem azok....talán csak a blogírást kezdték nemrég/ nem is olyan rég/ 1-2 éve max.
Kívánom, hogy továbbra is olyan színvonalasan folytassák munkájukat mindannyiunk örömére.

ui.: ugye milyen jól tudok "linkkelni" mármint nem cinkkelt kártyára gondolok:)

Diómorzsás krémes

Az a sanda gyanúm, hogy ha valaki meglátja ezt képet, menten elhiszi, hogy ilyen ramaty darab csak S.K. készülhet. Viszont a valóságnak nem felel meg, mert ez sokkal de sokkal mutatósabb élőben. Előző nap készítettem hozzá a tésztáját, reggel a krémet meg a grillázst.

Tészta: 30 dkg liszt, 25 dkg margarin/vaj, 6 evőkanál hideg víz, 1 evőkanál ecet, csipet só
ezeket összedolgoztam, fóliába csomagoltam és egy estét eltöltött a hűtőben. Másnap forró sütőben egy tepsi hátán sült aranysárga ropogósra

Krém: egy zacskó tejszín felvert habja, 1 vaníliás puding, némi zselatin + annyi cukor amennyi a puding főzéséhez kell. Ezt a krémet is hűtöm.

Diós-grillázsmorzsa: 1/4 kg durvára aprított vagy darált dió, 6 evőkanál cukor, pici olyaj
A diót én daráltam volna, de lustaság miatt addig aprítottam míg sem darált sem aprított nem lett, amíg ezt végrehajtottam elkészült a karamell a diót beleforgattam, majd kiolajozott tálcára borítottam. Ha már megdermedt és kihűlt akkor jöhet a recept terápiás része. Addig csapkodtam sodrófával amíg igazán morzsalékos nem lett.

Összeállítás: hát nem kell hozzá nagy fantázia, sütilapra krém, krémre grillázs, grillázsra krém, krémre sütilap. Mivel nem tartalmaz a krém sok cukrot nem vált töménnyé.

Sült oldalas savanyú káposztával

Teljes cím: Nagyon lassan sült oldalas köménymagos házi zsemlével és savanyú káposztával

Hogy sorrendet is tartsak, az úgy volt, hogy pár napja megkívántam az oldalast, hát vettem is még tegnap és tudva, hogy ma itthon leszek és azt is, hogy édesanyámék jönnek vendégségbe, hát elkészítettem ezt a leg-leg-leg omlósabb oldalast.
Még mielőtt belekezdenék a leírásba, azt is el kell mondjam, hogy reggel Vikinél olyat láttam....hogy is írják a bulvár lapok....Viki olyat villantott, hogy tettlegességre ragadtattam magam és megsütöttem azokat a bizonyos zsemléket, mindent betartottam, szó szerit vettem írását, csak egy teáskanál köménymagot is tettem a tésztájába.
Mivel úgy gondoltam, hogy az oldalas a zsemle-cipó együtt igen megterhelő, így a lúd legyen kövér alapon hozzá savanyú káposztát kínáltam.

Tehát a nagyon lassú oldalas.

4-5 fej hagymát felszeletelés után zsíron lepirítottam, majd átraktam egy lábosba. Az oldalast beszórtam sóval és durvára őrölt borssal, majd minden oldalukat pirítottam. Ezek is a lábosban landoltak. Került még bele foghagyma két fej. Majd annyi mangalica zsír ami majdnem ellepte. A serpenyőt amiben a hagyma dinsztelődött két deci vízzel átmostam, ezzel azt értem el, hogy bár kicsit kevertem kavartam de a lerakódott pörzsanyag szépen lejött a serpenyő faláról, naná, hogy így könnyebb elmosni, de ez most nem azért történt.....a képződött levet ráöntöttem az oldalasra. Lefedtem alufóliával, gondosan rátettem a tetőt és odatettem a reggel beröffentett, takarékon duruzsoló teatűzhely tetejére. Ott is volt reggeltől délig. Ekkora már olyan puha volt, hogy a hús csak úgy málott a csontról. Volt időm egy gyors pácot készíteni: kecsap, szójaszósz, darált csípős paprika. A husikat kivettem a fürdőből és áthelyeztem őket egy tepsibe, megkenegettem őket és mehettek 5-6 percre, na jó 10-12-re a grillre. Mármint a sütőbe, grill funkció alapos kihasználásával, süledeztek még egy kicsit. Az eredmény.....hát.....könnyfakasztó lett. Nem csak azért mert kismama létemre a fülemen is hormonok tolulnak,indokolatlanul meghatódom mindenen, (majdnem mindenen) nem ez tényleg...über und über über.

Tény, hogy ehhez kellett a friss ropogós zsemlecipó, a tökéletes savanyú káposzta, a zsírjában sült hagyma és foghagyma "krém" tunkolásának lehetősége. Én ittam volna hozzá egy jó búzasört keverve fele arányban barna sörrel.....na majd pár év múlva.

A Szágó-talány és a helyes válaszok

Először is nagyon szépen köszönöm, hogy vettétek a fáradságot és írtatok a "Szágó-ügyben", viszont kérlek nézzétek el, hogy nincs nyeremény. Én személy szerint annak örülök, hogy sikerült gondolatokat ébreszteni, felidézni régi idők szakácskönyveinek értékeit. Titokban reménykedem, hogy más blogokon is megjelennek hasonló fejtörők vagy csak egy-két régi recept. Jobb lenne ha inkább ilyen "járványok" terjednének a levegőben mint az influenza....



A következő leírás itt találtam:http://antalvali.com/mindennapi-kenyerunk-i.html

Ősidők óta fogyasztják és használják az emberek pálmákat is. Alig van e növénycsoportnak fája, mely ne lenne nagy hasznára az embernek; bátran lehet mondani, hogy a pálmafa általában a trópusi vidékek legfontosabb népfenntartó növénye. Különösen fontosak főként Indiában a szágó-pálmák.

„A kelet-indiai pálmák közül a közönséges palmyra-pálma (Borassus flabelliformis) nemcsak szágója miatt, hanem azért is a legfontosabb, minthogy különböző részeiből az ember táplálékának nagy része kikerül. Ez a pálma épp ott terem vadon az erdőben, ahol a rizs és más élelmiszer nagyon drága, a pálma pedig ingyen szerezhető az erdőből. Hasznos voltára való tekintetből művelni is szokás. Minden részét felhasználják: legfontosabb a belőle készült, úgynevezett szingali dara, továbbá a sok mindenféle ételre alkalmas lisztje és a törzse beléből készített szágó. Sok millió hindu főtápláléka.”

Feladvány

forrás:http://www.google.hu/imgres?imgurl=http://jega.blog.nlcafe.hu/files/tanacstalan.jpg&imgrefurl=http://jega.blog

Tegnap olvasnivalót keresve, figyelmes lettem egy nagyon régi szakácskönyvre, egyszer valakitől kaptam ajándékba. Kérem szépen ez egy 1928-as kiadású Komsa Anna szerzemény. Számtalan érdekes receptet mutat be. Bámulatos, hogy abban az időben milyen bátran nyúltak az alapanyagokhoz. Az nem meglepő, hogy hány vadétel szerepel a könyvben, de van olyan vadmadár recept is, amihez ma ha el akarnánk készíteni, nem kevést büntetést kéne fizetni. Na nem, én aztán nem akarok senkit sem erre buzdítani, csak mint érdekességet írom. Továbbá, a rák felhasználásának kb. 20 módját ismerhetjük meg, a folyami halak repertoárja sem merül ki két ponty és egy fogas receptjéből és sorolhatnám. Meglepően kevés viszont a sertésből készült húsétel recept, viszont a borjúéból annál több. Az elkészítési módok pedig elképesztően változatosak. Én a magam részéről nagyon élvezem a régies szóhasználatot és úgy egyáltalán azt a hangulatot amit ez a megsárgult lapokkal teli könyv áraszt.

Egy leves receptjénél azért felkaptam a fejem. Ez nevezetesen a Szágóleves

Tudom, hogy az internet világában percek alatt utána lehet nézni bárminek, meg is teszem, tehát ez nem valami nagy feladvány. Inkább gondolat ébresztő. De ha valaki mégis tudja, sőt látott ilyet akkor ne fogja vissza magát, írja meg.

Azért én idemásolom ennek a bizonyos szágólevesnek a receptjét, mert itt azért mégiscsak főzünk nem?!

Szágóleves

Három kanál szágót megmosunk több vízből, egy kis vajban, vagy zsírban folytonos kavarás közben pároljuk, de úgy, hogy szép fehér maradjon. Most egy főzőkanál liszttel lehintjük és pároljuk még egy-két percig. Erre ráöntünk körülbelül másfél liter jó, csont, vagy második húslevest. (jobb, ha a levest hidegen öntjük a szágóra, mert ha nem akkor a szágó nem lesz fényes) addig főzzük, míg a magok nagyok és üvegfényűek nem lesznek. A levesestálba teszünk két tojás sárgáját, kis friss tejfelt, vagy tejszínt, ráöntjük a levest és feladjuk.

Ha valaki csak úgy olvassa, pont olyan ez a recept mint dédikéink, nagyikáink idejéből megmaradt találós kérdés. Tehát mi is az a szágó?

ui.: azért én eltöprengtem azon, hogy vajon az én dédunokáim is szótárral fogják olvasni a blogomat?

Csokimedence meggyel töltve

a

Na jó! Belátom ez "csak" egy torta. De kérem, én álmodtam meg, ébren....mert, ugye kismamaként ha éjjel csillagos ég alatt feküdnék bizony azt nézném sokszor alvás helyett. Hol a baba forgolódik közben, hol én, vagy egyszerűen csak nem tudok aludni. Egy ilyen nem alvással töltött éjszakán azon kezdetem morfondírozni, hogy mit kezdjek azzal az ajándékba kapott tortalappal ami már napok óta a kamrában várja sorsának beteljesedését. Aztán jöttek az álom képek: medence amit feltöltenek csokival és én akár fürödhetek is benne, miközben eszegetem a bele pottyantott meggyszemeket, aztán kiúszok a medence partjára és beleharapok a csokival átitatott partba. Na ez olyan jól sikerült álmodozás volt, hogy eldöntöttem: amint beszerzek minden hozzávalót valahogy megcsinálom, valóra váltom az álmot. Mondjuk kár, hogy nem akkora tortalapot kaptam ajándékba.....vagy lehet, hogy mégis szerencse, hisz ahhoz akkora teli pénztárcát is kellett volna kapjak.:)

Tehát először a medence készült el, azt felöntöttem olvasztott csokival, megdermesztettem, ez adja majd a torta szigetelését. Aztán egy puding port elkevertem egy meggybefőtt levével és sűrűre főztem, lehűtés után beleöntöttem a "medencébe" a befőtt maga meg ott sorjázott szépen a tetején, majd jött egy csokikrém: 25 dkg mascarpone és felvert tejszínbe belecsurgattam az olvasztott csoki második felét, egy kicsit édesítettem, kevés zselatinnal biztos dermedésre mentem. Zuttyant ez is a "medencébe". Innen már csak a díszítés következet. Némi elkunyerált tejszínhabot csillagcsöves habzsákba igazgattam és ebből nyomtam a tetején látható díszítést a kakaóporral meghintett torta-tetőre, néhány meggyszem és kész. Gyorsan elkészült, gyorsan elfogyott....és ha valaki figyelmesen, nagyítóval megnézi a torta felszínét ott virítok gumimatracon a tetején és halászgatom ki a meggyeimet, persze ha meguntam harapok keveset a medence széléből.


ui.: ha valaki felismeri ezt a tortát, esetleg sajátjának tudja, ne haragudjon, hogy nem tüntetem fel forrásként, meggyőződésem, hogy én álmodtam meg, de mint tudjuk az álmok sokszor a valóságból táplálkoznak:)

Lekenyereztek

Igen ezek a kenyerek bizony lekenyereztek, mert szépek, finomak, ropogósak, illatosak, könnyedek....

Ezek a joghurtos kenyerek egymás után készültek, mert ugye amit reggel megsütsz az délre elfogy és ugye vacsorát is enni kell. Ezek a is a hagyományos jénais kenyerek mintájára készültek, csak annyi változtatás történt, hogy a amikor épp összeállítottam a tésztáját a salátaöntetből megmaradt joghurtot belelöttyintettem. (kb. fél kispohár joghurt) Sokszor csináltam már ilyen kenyeret de talán ennyire jó textúrájúra még nem sikeredett. Sajna a gépem hibájából nem tudok bemutatni szeletelt változatot, hogy látni is lehessen:(

Recept

• 45-60 dkg liszt
• fél élesztő
• 2 evőkanál só
• 1 dl olaj
• fél pohár joghurt

Elkészíteni egyszerűbb mint leírni, de a lisztet a kelesztő tálba szitálom, felfuttatom az élesztőt úgy, hogy egy müzlis tálkában összekutyulom az élesztőt evőkanál liszttel két kiskanál cukorral és langyos vízzel, olyan tejföl állagot kapok, majd hagyom hadd fusson. Ha kész akkor beleöntöm a tálkába az olajat és a joghurtot, majd ezt a keveréket elkeverem a sóval és a liszttel, öntök még hozzá annyi langyos vizet, hogy ragacsos tésztát kapjak. Csak úgy a tészta alá kapok néhányszor, kissé levegőztetem, majd egyszerű duplájára kelesztés után még egy kis liszt hozzáadásával átgyúrom, de vigyázva, hogy még mindig lágy tésztát kapjak. Majd a jénaiba helyezem aminek az aljába sütőpapírt tettem, keresztet rajzolok a kenyér tetejére, átkenem vízzel az üveget és a kenyeret is, lefedem beteszem a hideg sütőbe, beállítom a hőfokot 200 fokra és innentől 40-45 percet sütöm. Úgy 30 percnél leveszem a tetőt, megspriccelem vízzel és ha szép piros akkor kész, a ház addigra olyan illatú mint egy pékség. Rácson hagyom hüledezni, de azért mindig levágom a serclit és még langyosan elropogtatom.:)

Áfonyás sütemény

Ezt még akkor sütöttem, amikor a pocakom akkora volt mint egy, na jó két narancs, vagy kisebb sárgadinnye. A szomszéd, akit már emlegettem jó bora miatt...hajaj mikor volt az már....hozott házi tojást. Figyelmeztetett olyan friss, most szedte tyúkanyó "alól". Azt mondta, hogy a babának küldi. Hát jó, nyugtáztam, de akkor most le kéne nyelnem 6 tojást, 6 "anyapiszkos" tojást. Na nem!!! Hát így történt, hogy az áldott 6 tojásból és a nyárról átmentett, fagyasztott áfonyából csodás piskóta kerekedett. A piskóta tudta, hogy a szomszéd is meg én is minden szeretetünket át akarjuk adni a picinek, így hát a 200 foknak és a jószerencsének köszönhetően, életem egyik legjobbja lett ez a példány. Az áfonyák sorban gurultak a tetejére, keményítős-hempergés után. Olyan szépen kéklettek, fénylettek, hogy csuda. Míg sült, ott ólálkodtam a sütő környékén, le nem vettem a szemem a zsákmányról, az illat csak szállt és szállt a házban. Majd kész lett ez a finomság és én bizony, rettenthetetlenül faltam és faltam....és falnám most is.

Hát van jobb helye 6 tojásnak és némi áfonyának?

Mutasd a zöldborsód....

Hát igen, mutasd a zöldborsód megmondom ki vagy helyett, mutasd meg Te hogy csinálod a zöldborsó főzeléket címmel írom ezt a pár sort. Veheti mindenki pályázati felhívásnak. Nem ez, nem egy blogomat népszerűsíteni kívánó írás....ez egy egyszerű kérés mindenki felé aki lát...olvas...és szívesen segít egy egyszerű halandónak aki nem szereti ezért elkészíteni sem tudja jól a főzelékeket. A probléma ott kezdődik, hogy adott egy igazán rendes, csendes társ az életemben, jelenleg gombóc-apunak titulálom a háta mögött, mert hát velem párhuzamosan gyarapszik a lelkem, de kettőnk közül csak én fogok szülni hamarosan. Tehát őkelme nagyon szereti a főzelékeket, én nagyon nem, így ha főzök 10 esetből 7-szer van valami bibi. Hogy mi azt nem tudja persze megfogalmazni...volt olyan, hogy csipet só hiányzott a boldogsághoz, de erre csak annyit tud/tudott mondani, hogy nem tudom mi baja, de nem olyan. Én itt már kissé idegesen szoktam érdeklődni, hogy milyen akkor ha olyan, illetve ez mitől nem olyan szerinte, vagy milyennek kéne lennie hogy olyan legyen. Erre a kategorikus válasz: Nem tudom, egyszerűen nem olyan. Hát ennél a résznél már tincsekben hullik a hajam, arcom piros mint egy jó érett alma, szemem szikrákat hány. Mindenkinek igaza van, hogy ezen nem kéne így kibukni, de hát kérem szépen nekem lételemem a főzés, mindent megfőzök, sütök amit 13 éves korom óta szemem szám megkíván, nem ismerek lehetetlent, de a főzelék mindig kifogott rajtam. Hogy miért? Mert azt nem tudom soha tökéletesre megcsinálni ami a világ legegyszerűbb kategóriájába tartozik a mezei főzelékeket.

Tehát kérek mindenkit aki segítene főzelék ügyben....ne fogja vissza magát és küldje el nekem levélben a legtutibb receptet, tanácsot, bármit csak azt halljam egyszer már végre hogy ez
Pont Olyan

Cím: harcikakas@freemail.hu
Természetesen bemásolom a blogra a "pályaműveket", tanácsokat, sőt megígérem addig nem adom fel míg életben találsz...jeije

ui: köszönöm a segítséget előre is ja és bármilyen más főzelék receptet is szívesen fogadok...

Karácsony kettő és félnek

Persze szép volt a tavalyi karácsony is, csendes meghitt, hisz életünk első igazán közös karácsonya volt. Első saját fa, első közös ünnepi zabálás, első ajándékbontás. Igen, az első mindig a legszebb, legjobb, de idén.....idén még ennél is jobb volt. Lányunk, mert ugye már tudjuk, tehát lányunk is velünk ünnepelt, csendben, majd viharosan dobolva, bent a jó meleg anyai pocakban. Az előző ünnepen is megéltük a karácsonyi-csodát, megvoltak a meghitt pillanatok a saját díszekkel ékesített fa, amit természetesen az angyal hozott, mi nagy nehézségek árán postáztuk neki a díszeket. Akkor is halvacsora volt, lazac. Egy hatalmas lazacot kaptunk egy rokonunktól, na gondoltuk ebből lesz a tuti vacsora. Így is volt, csak hát ipari mennyiség....ipari halszag/illat. Idén azért okosabbak voltunk, kültéri sütögetést terveztünk és valósítottunk meg sikeresen. Készült még majonézes krumpli, padlizsán krém, majonézes gomba előételnek és köretnek is. Sütemény fronton sem volt elmaradás, a szokásos citromszelet és mézes-krémes, bejgli. Recepteket azért nem írok, mert minden blogon egyszer már szerepel mindegyik. Aztán még valami eszembe jut, hogy a mézeskalács is saját készítés a szép kis fánkon, minden díszünk természetes, nincs semmi csicsa. Gikszernek nem mondható, hogy anyuka lassított felvételben dolgozott, így a vacsora és gyakorlatilag minden megcsúszott picit...1-2-3 órát.
Rövid jelenet: szomszédok egymás közt címmel

A szomszédok épp kikísérik a nagyszülőket a közösen elfogyasztott vacsora után és mit látnak nálunk.....a teraszon két tréningbe és nagykabátba öltözött pufók alak grillen süt valamit óriási füstfelhőben, közben a nősténynek látszó gombóc dudorászgat valami karácsonyi dalt és nem érdekli, hogy most már mindenki látja, korántsem tökéletes háziasszony ő, nem hétkor tálalta a vacsorát szépen illatosan és azt sem bánja, hogy hallják, hogy zümmögi a mennyből az angyalt a fiúnak látszó gömböccel a füstfelhőben. Elég ha ők tudják, nekik ez az egyik legszebb, bár eddig a "legkarácsonyiatlanabb " karácsonya, igazán átélik, milyen lehetett az a bizonyos karácsony amikor a kisded született, akit még ma is ünneplünk.

Végül de nem utolsó sorban nagyon szépen köszönöm a sok kedves köszöntés és ez a kis két és feles csapat nevében hasonló szépeket kívánok Mindenkinek!