Sajtostallér alá többiek

Tartózkodom attól, hogy leírjak receptet, Vegyes salátánál (Gabinál) nagyon jót találtam, onnan lestem, ám a spéci gépezet nem volt és talán nem is lesz a háztartásom része egy ideig. Szóval és tettel, van egy bizonyos étvágy-fok és nálam ez a sajtos tallér elérte a plafont a skálán. Azonnal kellett és valóban meg is csináltam azonnal. A tésztáját összegyurkodtam és teflonos serpenyőbe nyomatolva, üveg kancsóval nehezékelve süledeztek, aztán már nélküle, így kicsit pufisodtak, de így is finom lett. Az alapmennyiségből annyi lett, hogy mi ketten bőven falatozhattunk és másnap vihettem belőle a reiki tanfolyamra kóstolni, ahol senki nem ismerte fel, de ez ízlett mindenkinek a legjobban. Másodszori sütésre tettem bele köménymagot, és porpaprikát jó erőset. Siker újra. Tehát ez a bejegyzés emlékeztet majd arra, hogy egy kis fantáziával a lehetetlennek képzelt helyzetek is megoldhatóak.

Egy kirándulás Erdélybe

Annyira szeretnék magasztosan fogalmazni, visszaadni azt a sok szépet ami tudatom legmélyén rögzült, amit minden érzékszervemmel meg akartam érteni, befogadni. Igen Otthon jártam. Sínfalván szálltunk meg az unitárius lelkészlak kis-romos épületében. A kis-romos már most jó állapotban van ahhoz képest, hogy nézhetett ki. Ám volt ember aki észrevette a kincset, nevezetesen Jászboldogháza néhai polgármestere, aki cirka tíz évvel ezelőtt belekezdett a testvérváros program létrehozásába, a kis paplak felújításába. Olyan szíves látásban volt része, hogy szíve ottmaradt örökre. Nyújtani akart valamit cserébe, hát megszervezte, hogy a csodaszép nevű Boldogházáról a fiatalok idősek látogathassanak Erdély ezen csücskébe és természetesen viszonozták ők is mindennel, látogatással, munkával, beszéddel, muzsikával, élménnyel. Mert bár pénz egyik helyen sincs sok, minden van amit ember-táj adhat. Tánc táborok szerveződtek, nagyszerű kirándulások. Végül a kis-romos szépen alakult, lett fürdőszobája, jól felszerelt konyhája, kényelmes vendégágyai, újra-rakott mennyezete. Szeretettel csinált itt mindenki mindent, egyszerűségében mégis tündököl, mert bár a falak méteres szélességűek mégis szeretetből épült itt minden. Aztán az emberek....Dénes lelkész és csodás felesége Ildikó aki a helyi kántor is. Földjük van kevés, szőlő is, azt művelik, valahogy éldegélnek ám mégis nagy segítség nekik, hogy a kis-romost ki tudják adni igazán apró-cseprő összegért. Aztán ott van Károly bácsi, villany szerelőből lett asztalos majd a helyi ezermester. Kiskorában a templomban rosszalkodott, mint egy igazi vásott kölyök, lehetett vagy 6 éves. Miután vége lett az Istentiszteletnek bent bújtak. Mindenki hazament, kulcs fordult a zárban, a templomban csend, míg a két vásott gyerek elő nem mászott a rejtekből. A kis Károly nagy bátran odament az orgonához és eljátszotta rajta a boci-boci tarkát. Otthon a lelkész már javában kanalazta az aranyló húslevest, ám megállt kezében a kanál mikor hallotta felbőgni a monstrum hangszert. Rohant is sebbel-lobbal, nyitja a kaput és mennydörgi, hogy azonnal jöjjön elő az a mihaszna aki ezt művelte Isten szent házában. Nem volt mit tenni, előmásztak. A lelkész azt mondta a kis Károlynak, hogy menjen haza az apjához és mondja meg neki, hogy beszélni akar vele. Persze a gyerek annyira félt a jogos veréstől, hogy nem mondta dehogy mondta, lapított. Eltelt pár hét, majd az apa kérdezte, hogy miért nem szólt neki arról, hogy a lelkész kéreti. Kiderült a kisfiúnak abszolút hallása van és zene órára kötelezik. Zenél azóta az öreg, mindenkinek aki kéri, tánc tábor nem múlhat nélküle. Zenél magának is esténként magányában, azt mondja megnyugtatja a zene, átlényegül általa minden. Csoda történt akkor ott este mikor az öreg mesélt az élet dolgairól. Mindannyian alig tudtuk visszafogni a meghatódottságunkat. Éreztük különleges percek ezek. Jaj úgy hallgatnám még, sokáig. Talán mesélek még róla mert érdemes, röpke 2 óra alatt többet tanultam Tőle mint évek alatt az iskolákban. Azt hogy ezért hálás vagyok a Mindenségnek azt már belekiáltottam a szélbe.

A következő bejegyzésben majd részletes programot ismertetek, de most a legfontosabbal kezdtem. Pontosítok a számomra legfontosabbal:)

Volt egyszer egy szülinap

Volt bizony, sok meglepetéssel, olyan ajándékokkal amik tényleg nagyon sokat jelentettek!! A családtól kaptam egy lehetőséget, hogy reiki III. mester lehessek, nagyon köszönöm nekik ezt. Azt nem tudom leírni, kifejezni, hogy mit jelent ez nekem, talán annyit, hogy jelen pillanatban ez a legfontosabb dolog az életemben. Aztán kaptam egy zenekütyüt a testvéremtől, olyan csuda-fajtát:) persze nem értek hozzá:) na és aztán meg egy csodás vacsorát a páromtól és egy csoda tortát: málnás-habos csudafinomságot. Aztán meg nekivágtunk, kirándulás Erdélybe HAZA. Haza nekem, bár már rég nem lakom ott, olyan jó volt, hogy a szívem azonnal összerezonált a hegyekkel-tisztásokkal, patakokkal, forrásokkal, dombokkal, kedves emberekkel. Minden sejtem ujjongott, pár nap szabadság, régi ízek, baráti mosolyok. Mesélek még ígérem. Mesélek, mert van mire emlékezni és ugye azt mondtam még a legelején valahol, hogy lejegyzem mi került az étlapra és az "életlapra", hát ezért!:)