Pizza

Kivel ne fordult volna elő, hogy megkívánt egy ételt vagy egy ízt és zombiként masírozott a kamrába, hűtő elé. A nyálelválasztás menthetetlenül beindul, kicsit a térd és a kéz is remeg. Az erekben a vér gyorsabban halad. A központi idegrendszer millió sejtje zsong és ekkor derült égből villámcsapás sújt: nincs itthon semmi alapanyag az elkészítéshez. A csalódottsági szint ütögeti a hibahatárt. Ez az igazi kihívás. Elő kell keresni a föld alól is ami kell a megkívánt ételhez, mert a nap nem süt addig a föld nem forog míg abból nem eszik a halandó, esendő emberlány/fiú.

Ez történt a hétvégén is. A folyamat elindult. Először csak egy villanásra ugrott be a pizza képe. Majd az illatok tolultak menthetetlenül. Sajt, oregáno, bazsalikom, házi pizza-szósz, bacon, hagyma, ropogós pizza talapzaton. Expedíció indul: sajt van-kipipálva, szósz van, élesztő-nincs, bacon-nincs, hagyma-van, fűszer-van. Ugye az is előfordul ilyenkor, hogy a gondos háziasszony megnézi a vélt helyeken a hozzávalókat és belátja nincs amit keres, belátja, hogy a sarki bolt de még a virágos is bezárt már ilyenkor. Nincs mit tenni és kevésbé gondos háziasszonyként keresésbe kezd a "soha nem gondoltam volna, hogy itt lehet" helyeken is megnézi és mit ad az Ég? Ide-oda berakva, eldugva, elsüllyesztve megvan minden. Mehet tovább a terv.

Pizzatészta:

• fél kocka élesztő felfuttatása 1 kiskanál cukorral, 1 evőkanál liszttel, 3 dl langyos vízben
• 40-50 dkg liszt
• 3 evőkanál olaj
• 1 evőkanál só

Tésztát gyúrunk a fent említett hozzávalókból úgy, hogy inkább lágy mintsem szépen kidolgozott tésztát kapjunk. Megszórjuk liszttel a tészta tetejét, letakarjuk konyharuhával és kelni hagyjuk

Szósz: házi paradicsomlé/bolti paszírozott, két gerezd foghagyma, egy kis fej hagyma (mindkettő belereszelve), fűszerek,pici cukor

Feltét: bármi ami épp van, vagy amit csak megkívánunk és pont van

Elkészítés menete:

• a tésztát átgyúrjuk, tepsibe egyengetjük, villával megszurkáljuk, betoljuk a 200 fokra előmelegített sütőbe. Ott eltölt 15 percet.
• tésztát feldíszítjük és visszatoljuk a sütőbe addig amíg el nem éri a kívánt színt
• ha maradna a tésztából és a feltétből is, akkor készíthetünk csónakokat ahogy azt én is tettem

Hogy milyen érzés ezután a nagy kereső akció után behabzsolni a várva várt eleséget azt csak az tudhatja aki rendes háziasszonyként mindent felkutatott de csak rendetlenként talált meg mindent és azok a szerencsések akik még kóstolhatták.

Zöldséges bulgur

Ezt a köretet, (nekem főétel) a húgomtól tanult japán lepény ihlette. Egyszer vacsorára követte el. A lényeg, hogy volt benne apróra vágott répa és káposzta ezt keverte bele egy vastagabb palacsinta tészta jellegű cuccba titkos adalék: valami japán fűszer. Szagoltam irdatlanul büdös ám az íze mindenért kárpótol. Amúgy ezt púpos rántotta/omlett módon kisüti. Hogy a japánok is kecsappal eszik-e azt nem tudom, de a húgi 1000- el tolja ha nincs egyéb otthon mint: liszt, 1 tojás, apróra nyesett káposzta és vékonyra szeletelt répa plusz a fűszer. Amúgy azt mondta, fűszerezhetem vegetával is.

Na ez a kiindulási pont. Ugyanis én kértem egy ilyen remek lepényt, szépen gőzölgött a tányéron, ám az első két falat után arra lettem figyelmes, hogy a zöldségeket csípkedem ki csak. Ami csak azt bizonyítja: hogy nagyon finom, meg minden, de nekem ez a két dolog jön be mégis.

Sokat törtem a fejem, mit csináljak amiben szintén ők a főszereplők de nem galamb módra falom.
Így született meg a zöldséges bulgur.

Hozzávalók:

• 10 dkg káposzta összeaprítva jó apróra
• 5 dkg sárgarépa vékonyra szeletelve
• 5 dkg zeller dettó
• 6 evőkanál bulgur
• szója szósz, paradicsom sűrítmény, 1 csipet őrölt római kömény, 2 kiskanál vegeta, só, zeller zöld, csili olaj/ízlés függő/

A zöldségeket serpenyőben egy kevés olajon pirítjuk, mikor már pirult egy kicsit locsolunk rá szójaszószt, kiborítjuk a serpenyőből. Második felvonás: megpirítjuk a bulgurt, felöntjük vízzel. A harmadik felvonásban összeöntjük a hozzávalókat és további sütögetés, kavarás, fűszerezés következik. Szerintem ez a rész annyira ízlésfüggő, hogy mindenkire rábízom ezt a fázist. A tálalásnál jól viseli a rácseppentett citrom levét.

Ha lenne ellenőrzőm most írnék magamnak egy pirosat vagy csillagot, vagy ötöst vagy mit írnak már a modern oktatás korában. Hogy miért? Mert tényleg nagyon az ínyemre való alkotás ez, továbbá egészséges is. Hurrá!!!

Szabogallér leves

Ezt a levest dédimtől örököltem, de tudta régen a testvére kereszt-anyu és a nagyikám is. Talán a korral jár de mami már nem emlékszik, hogy kellett ezt csinálni, nekem meg hát hét éves koromig kell visszarepülnöm az időben, hogy emlékezzek rá. Szerintem azért ment ki a családi köztudatból ez a leves mert úgy tarthatták túlságosan nehéz az elkészítése, hiszen gyúrni kell hozzá tésztát, tölteléket kell csinálni stb. Mégis nekem annyira kedves emlék, hogy időről időre belevágok. A receptet is úgy kreáltam hozzá, mert csak a levesbetétre emlékszem a bűvös szabógallérra. Az elődök, derelye alakúra készítették s én sosem értettem hol lelem rajta a gallért, de mivel ízre rendkívül finom hanyagoltam a keresését.

Recept: dinsztelj egy kisebb fej hagymát, karikára vágott zöldséget, hintsd be paprikával, engedd fel vízzel, adj hozzá házi vegetát, sót, apróra vágott petrezselymet, egy hegyes zöldpaprikát és főzz belőle tartalmas zöldséglevest.

Levesbetét: 1 tojásból gyúrt tészta
Töltelék készítése: kevés zsiradékon piríts meg egy fél fej hagymát, 3 evőkanál darát, 1 marék apróra vágott zöldpetrezselymet, és egy nagyon kis darab füstölt szalonnát(előtte olyan apróra vágtad amennyire bírtad) só, mielőtt felöntenéd vízzel szórd meg egy kis pirospaprikával. Kész.

A megmaradt tölteléket beleforgathatod a levesbe, a szabógalléroknak hosszabb a főzési ideje ezért vigyázz nehogy nyers maradjon a tészta.

Jaj, nem az olvasómat tegezem, csak a húgomhoz szóltam első sorban, hogy most már ő is továbbvigye ezt a receptet

Rablohús mese

Hát egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy Húsvét vasárnap. Oly nagyon nem volt kedve ebédet készíteni az egyszeri háziasszonynak, hogy nagyon, hiszen fergeteges sokat falatozott a nép reggel a sok finomságból. Délre még mindig félre állt sokuk pocakja. De a "szegény" ember csak könyörgött:

- Asszony, asszony nem élet ez így. Készítsél mán legalább egy zacskós levest nékem.

-Mi- hogy -micsoda! Adok én neked zacskós levest a sodrófám végivel! Nahát!!!

- Ha már ennyire nem bírsz magaddal, odarakhatok egy kis húslevest zötykölődni a tűzhelyre.
- Nem elég az asszony, hisz van abban hús elhiszem bízvást, no de nekem ennem is kell valamit. Te, hát lepjél mán meg egy kis saslikkal ha már ilyen szépen esdeklek, no!
Mit volt mit tenni térült fordult az asszonyság, hamarost már szurkálta fel a kihegyezett nyársacskákra a hamarjában a fűszerrel meghintett hús-cafatokat utána küldte a disznó füstölt szalonnáját, cikkekre vágott vereshagymát s mert így és kevésnek bizonyult, rája egyensúlyozott némi kolbászokat is. Rövid úton felhamarkodott éles késsel kg kolompért, meghintette köménnyel és a maradék "potyadékkal" (lásd. amit már nem lehetett felszúrni a pálcikára) s beküldte abba a modern masinába tepsistül. Elébb gondosan felfűtötte 200 fokra és addig sütötte az finomságokat szépségesen, míg a kolompér meg nem sült s a hús nem lett puha. Közben azért lefödte az egészet, hogy már mégse égjen. Végezetül kiemelte a húsos rudakat s rápörkölt kissé a furfangos masina grill fokozatával. Az ember lakmározása végeztével megnyalta a szája szegletét, megpödörte volna bajszát, jelezvén, hogy ami megesett jólesett.

ui.: annyit még megjegyezne a mesemondó, hogy a kolbászból oly sok zsír kisült, hogy egy egész busznyi nyugat-német turista azonnal repülősóért kiáltott volna. Hiába, van amit azért a magyar gyomor bír csak el, vagy az sem. Mivel lelkiismeretem nem engedte volna meg, hogy még egyszer ebből a zsír-csodából lakmározzunk, szépen kiszedegettem a krumplikat, a maradék hússal, kolbásszal és a megmaradt kemény tojásokkal, tejföllel rakott krumplit alkottam. Na és az ízek....ha így terveztem volna, biztos nem sikerült volna ilyen jól.

Húsvét képekben

Húsvét

Hogy is fogalmazhatnék meg egy olyan ünnepet amelynek alapja vallási eredetű és a történetét mindenki ismeri? Hogyan lehet szavakkal elmesélni a természet kibontakozását, újjáéledését? Festők, írók, költők oly szépen megtették már helyettem. Mégis pár szót azért ejtenék. Ünnep, nagy Ü betűvel. Nekem karácsony után a legnagyobb. A vasárnap reggel meg a csúcspont. Megszelni a sonkát, a frissen sült kenyeret.
Hogyan élem meg második "ős-családi" körön kívül töltött Húsvétomat? Igen, már ez a második év. Most már majdnem megszokott, hogy saját húsvét vasárnapi reggelit készítek magunknak és az is hagyománnyá vált, hogy a "bizonyos Ünnepre" nem kevesebb mint hat süteményt sütök, szépen sorjában. Emlékszem hányszor megfogadtam még otthon, látva anyát sírva átkozódni, mert megreped a bejgli, nem keményszik a glazúr, éget a vacak sütő...stb. hogy én biz istok nem fogom ezt a haccárét csinálni. Aztán mégis, bár annyi lazítást engedélyeztem, hogy szemet hunyok a tavaszi nagytakarítás kérdésköre felett. Mindenki felesleges magyarázkodásnak venné, ha azt mondanám nálunk nagyjából mindig rend van. Ami a lényeg számomra első sorban a család Ünnepe, olyan kevés alkalom van amikor együtt lehetünk. Ezért éri meg a sok fáradság, megéri, hogy szombat este már részegnek érzem magam a fáradságtól és nagyokat pislantok a sütő felé, mert bár éjfélt jelez a kijelző de a kenyér....na a kenyér az szent. Része az Ünnepnek, a frissen sült sonka kezét csak a frissen sült kenyér és kalács foghatja a tányéron. Punktum. Akkor elmesélem sorba a süteményeket: ischler, zebra linzer, kókusz kocka, bejgli, és egy finom improvizáció a hartyányi krémes receptje után szabadon, diótorta. Na a diótorta és a kalács az családi csel. Ugyanis a nagyi-nagypi önként megvált tőle a pénteki látogatás során. Na még ilyet...Most aztán süthették még egyszer. Ennyit a süteményekről. Idén semmilyen ünnepi ebéd nem készül, mindent a vasárnap reggeli étkezés egy lapjára tettem fel. Jó így. Több idő jut a kertre és a hőn áhított itthoni nyugalomra. Azért egy valami mégis elkészült....a kedvenc tavaszi levesem mely a szerény sóskaleves nevet viseli. Ez egy megosztó leves, a népek vagy rajonganak érte vagy szívből gyűlölik. Én kitartó rajongójaként minden tavasszal megfőzöm egyszer, majd a sikeren felbuzdulva még egyszer. Többször nem, mert akkor mi után vágyakoznék egy hosszú nyár, ősz, tél alatt? Ilyen a Húsvét is. Sok munka, még több munka, és amiért dolgoztál pillanatok alatt eltűnik a tányérról, de megéri, mert ez egy nagy ajándék. Közelebb hoz minket egymáshoz, pár perc békét hoz ebbe a rohanó világba. Ezt örököltük otthonról és ezt szeretnénk majd továbbadni gyerekeinknek úgy, hogy hisszük a családi hagyományaikban majd mi is tovább élünk velük.