Csokimedence meggyel töltve

a

Na jó! Belátom ez "csak" egy torta. De kérem, én álmodtam meg, ébren....mert, ugye kismamaként ha éjjel csillagos ég alatt feküdnék bizony azt nézném sokszor alvás helyett. Hol a baba forgolódik közben, hol én, vagy egyszerűen csak nem tudok aludni. Egy ilyen nem alvással töltött éjszakán azon kezdetem morfondírozni, hogy mit kezdjek azzal az ajándékba kapott tortalappal ami már napok óta a kamrában várja sorsának beteljesedését. Aztán jöttek az álom képek: medence amit feltöltenek csokival és én akár fürödhetek is benne, miközben eszegetem a bele pottyantott meggyszemeket, aztán kiúszok a medence partjára és beleharapok a csokival átitatott partba. Na ez olyan jól sikerült álmodozás volt, hogy eldöntöttem: amint beszerzek minden hozzávalót valahogy megcsinálom, valóra váltom az álmot. Mondjuk kár, hogy nem akkora tortalapot kaptam ajándékba.....vagy lehet, hogy mégis szerencse, hisz ahhoz akkora teli pénztárcát is kellett volna kapjak.:)

Tehát először a medence készült el, azt felöntöttem olvasztott csokival, megdermesztettem, ez adja majd a torta szigetelését. Aztán egy puding port elkevertem egy meggybefőtt levével és sűrűre főztem, lehűtés után beleöntöttem a "medencébe" a befőtt maga meg ott sorjázott szépen a tetején, majd jött egy csokikrém: 25 dkg mascarpone és felvert tejszínbe belecsurgattam az olvasztott csoki második felét, egy kicsit édesítettem, kevés zselatinnal biztos dermedésre mentem. Zuttyant ez is a "medencébe". Innen már csak a díszítés következet. Némi elkunyerált tejszínhabot csillagcsöves habzsákba igazgattam és ebből nyomtam a tetején látható díszítést a kakaóporral meghintett torta-tetőre, néhány meggyszem és kész. Gyorsan elkészült, gyorsan elfogyott....és ha valaki figyelmesen, nagyítóval megnézi a torta felszínét ott virítok gumimatracon a tetején és halászgatom ki a meggyeimet, persze ha meguntam harapok keveset a medence széléből.


ui.: ha valaki felismeri ezt a tortát, esetleg sajátjának tudja, ne haragudjon, hogy nem tüntetem fel forrásként, meggyőződésem, hogy én álmodtam meg, de mint tudjuk az álmok sokszor a valóságból táplálkoznak:)