ginko

Már rég óta terveztem, hogy írni fogok...mindig lett volna mondandóm, csak ezeket rendszeresen a két barátnémnak G.-nek és Zs.-ek meséltem el. Itt menten emléket állítok annak, hogy már 5 éve vagyunk jóban-rosszban barátok. Most, hogy ezt leírtam, már következtetni engedek arra, hogy ez az édes hármas, nőbrigád, már megélt együtt egy-két dolgot. Volt számtalan pasi ügy, majd ezek végeztével felvetődik mindig: a hogy rakja helyre az önbecsülését valamelyikünk. Aztán előkerül a merre visz az az ösvény amin elindultunk anno...Közben meg főzünk, borozunk, olykor azért erősebb vigaszra van szükség...Így kezdődött a kiborulós, kibeszélős, elsőre hedonista kajálásokba fúló találka. Jelenleg minden a régi kerékvágásban halad, csak egy ideje Zs. ételfotóst alakít. Ez a kezdet.

Miután kiveséztem a kezdetet jöhet a folytatás. Egy történettel ami számomra sorsdöntő. Vonatozom. Egy reggel T. állomáson felszáll két hölgy, beülnek abba a fülkébe ahol én addig a csendes magányt élveztem. Sebaj érdekesnek tűnnek, az a kategória aki nem fog műkörmökről órás beszámolót ejteni. Végignézek a ruházatukon, megint tetszetős, hogy nem utolsó barbi trend, kicsit különc, inkább úgy fogalmaznék konszolidált hippi. Ez mondjuk az első beszállóra igaz, aki korban zsengébb, ám már 30-as éveit tapossa. Persze elmélyülten beszélgetnek. Már mereven nézek ki a tejüveg tisztaságú ablakon, hogy kevésbé zavarjam őket. Érzem valaminek jönnie kell. Jön is. Asszem végállomás előtt pár perccel a fiatalabb elmeséli, hogy különös vonzalmat érez a ginko növény iránt. Zarándoklatokat kivitelezett az ország legtöbb pontjára, hogy felleljen legalább egy méretes fát. Járt Pannonhalmán ahol valóban talált egy szép példányt. Boldog volt tőle, még most is ragyogott az arca ha rá gondolt. Majd jött egy rövid hatásszünet. Itt már alig kaptam levegőt az izgalomtól. Hát igen, mert talán megéreztem, hogy számomra olyan fontos mondatot mond majd. Jaj, most szívesen húznám én is az időt. A lényeget idézném szó szerint véletlenszerű névválasztással. "Képzeld Ági, bejártam az egész országot,elmentem mindenhová ahol találhattam ilyen fát. A meglepetés akkor ért, amikor a buszmegállóba vártam a xy buszt és egyszer lenéztem és láttam egy ginko levelet, majd még egyet, de ekkor már inkább fel néztem keresve a forrást...egy régi kerítésen vaskos ág hajlott a buszmegálló fölé. Inkább kihagytam pár buszt de meg akartam nézni a teljes fát. Felmásztam hát a kerítésre és megláttam az eddigi legnagyobb ginko fát. Ági, 10 éve minden nap abban a buszmegállóban várom a buszt ami munkába visz. Érted te ezt?" Puff, megjött amire vártam, tudtam, hogy rettentő mód fontos amit hallottam és hogy egyike azon véletleneknek amik nem léteznek, de nem tudtam, hol kapcsolódik az én életemhez. Már tudom. Azt is tudom, hogy mindenkinek kell legyen egy ilyen "ginkoja". Azoknak szóljon ez a történet, akiknek még meg kell találniuk az életben azt amihez kapcsolni tudják. (ui.:még jó, hogy azt mondtam magamnak írok)