Az első díj amit kaptam Díj Díjat kaptam én is, mégpedig nagyon sok kedves bloggertársamtól. Ha késve is, de megköszönöm a kedvességüket és nagyon

Díj

Valóban mámorító érzés, megkapni az első díjat, bár kicsit úgy érzem ezért nem tettem olyan sokat, minden esetre nagyon örülök és köszönöm Ottisnak(www.ottisfoz.blogspot.com) , akitől úgy hiszem megtiszteltetés volt megkapni. Még egyszer köszönöm!

A díj szabályai a következők:

1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, akitől kaptam.
2. A logót ki kell tennem a blogban.
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam.
4. Írnom kell magamról 7 dolgot, amit mások érdekesnek találhatnak rólam.
5. Tovább kell adnom 7 „blogbarátnak”.
6. Be kell linkelnem őket.
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.

Magamról 7 dolog:

1. Nemsokára boldog családanya leszek, ezt az érzést mindennél jobban várom az életemben, még írhatnék súlyos-nyálas sorokat de ettől megkímélek mindenkit:)
2. Másik legkedvesebb hobbim a lakberendezés, bár ezt a szenvedélyt csak a saját lakásunkon élhettem ki.
3. Amit még komolyan veszek: az a reiki, lassan két és fél éve része az életemnek és csak szebbé és jobbá tette azt. Olyan nekem mint a levegő.
4. Szívesen festek üveget és porcelánt, de erre inkább csak karácsony előtt tudok némi időt lopni.
5. Szeretek kirándulni, szeretek én tulajdonképpen mindent, erdőt, mezőt, hegyeket, tavat, folyót és örök szerelmemet a tengert.
   
6. Az olvasás kicsi koromban már beépült az életembe, kedvenc magyar írónőm: Szabó Magda, kedvenc külföldi íróm Maquez, kedvenc költőm: József Attila
7. A végére meg egy igazi utálom dolog: az igazságtalanság

A hét személy akiről szívesen olvasnék:

Nyári nosztalgia

Hát az elmúlt időszak minden volt csak nem esemény mentes. Még most is kamilla teát kell nyugtatóként innom ha végiggondolom. Annyi minden történt....majd egyszer elmesélem, mondjuk két hét múlva beszámolok részletesen, na nem azért mert kiteríteném a családi szennyest, na nem,hanem csak azért mert csupa jó dolog történt, de még kell két hét, hogy azt tudjam mondani, hogy igen velem három hónap alatt majdnem minden pozitív dolog megtörtént ami egy lánnyal történhet.

Most, hogy kinyígtam magam és kicsit magyarázkodtam is visszatérnék oda ahol elejtettem a fonalat. A mai reggelbe csak egy emlékeztető fényképsorozat fér bele. Eszembe juttatja azt a meleg nyári délutánt amikor a bográcsban igazi hamisítatlan babgulyás rotyogott, a poharakban szinte jeges fröccs lötyögött, gyerekek szappan buborékot fújtak és egy igazi marha adta a "farkát" a levesbe. (na de kérem, rossz az aki rosszra gondol) Amikor ruhástól kerültem bele kétszer is a medencébe, valami fiuk-lányok nyelvpárbaj után....amikor nem bántam ezt mert olyan jó volt nevetni, magamon és a többieken a többiekkel. Tehát Ég veled nyár és Isten hozott Ősz te esős, csodás, változatos!

Menza hétfő cukkinidömpinggel

Pont mint a menzán nem?

- Halló!
- Szia én vagyok! Hogy vagy? és mit eszünk ma?
-Én is örülök, hogy jól vagy, Tökfőzelék fasírttal.
-Khm!? Nem lehetne hát hogy is mondjam pörköltszaft vagy valami ilyesmi?
-Kincsem azért fasírt, mert amíg sül a sütőben addig kész a főzelék hűtéssel együtt.
-Naaaaaaaaa, nem kell pörkölt de valami hasonló....naaaaaa!
-Nem fasírt otthon van a hús a hűtőben, vita nincs!
-Jó, na akkor otthon találkozunk. (elcsukló hang)

Következő párbeszéd:
-Jó napot 1/2 kg combot kérnék.
-45 dkg ez a kis darab vigye el olyan szép!
-Hát tényleg szép, na jó nem bárom maradhat.

Helyszín a kert. Pedig én elterveztem, hogy idén másképp lesz, gyomlálok naponta, az eső csak hetente egyszer esik akkor is: a veteményre, betegségek nem támadnak (biógazdálkodunk kérem, permet nincs), nap mérsékelten süt csak a paradicsom fölé. Na ezek voltak a tervek. Na vajon melyik valósult meg ezek közül? Igen...egy sem, minek következtében csak a hűséges tök és cukkini terem valami használhatót így nyáron. Nem panaszkodom, mert borsó és bab, répa, cékla, spenót a törődéssel fordított arányban termett. Egyre megy vagyis tökre megy itt minden.

Marad a tök, cukkini.

Apró kockákra nyestem két nagy sárga példányt, szigorúan hámozás után, felszeleteltem egy nagy fej hagymát és két paprikát. Az előbbi kettő dinsztelődött egy kis liszttel, majd vízzel felöltöttem, kaporral fűszereztem meg egy kevés sóval. Majd fő-fő-fő kb. 20 perc. Majd egy teáskanál cukor és egy teáskanál almaecet következik + a maradék összevágott kapor és egy hámozott paradicsom cikkekre vágva következett. Utána forr-forr-forr és következett a tejföl. Az egész fazekat beleállítottam hideg vízbe hüledezni, mert minden tökfőzelék jó de a legjobb hidegen.

Tovább is van mondjam még? A pörkölt győzött, cefet jó lett pont olyan ahogy a nagy könyvben írva vagyon, na ezért javaslom, hogy aki nem tudja hogy készül nézze meg a nagy könyvet biztos benne a recept.

Hideg idő megleg étel

Persze, eltűntem egy időre és korántsem biztos, hogy vissza tudok állni a rendes kerékvágásba...legnagyobb sajnálatomra. Most ez így van, kevesebb idő jut a legkedvesebb hobbimra. Na persze főzni kell, enni még jobban kell, csak az nem biztos, hogy sikerül idebiggyeszteni minden étel receptjét, fotóját. Próba cseresznye.

Most pedig jöjjön egy olyan eleség ami melengető ebben a nyár végi zimankóban. Ajánlom azoknak akik ennének ilyenkor egy igazi laktató ételt és mégsem szeretnének a konyhában ücsörögni egész nap.

Így kezdődik: menj el piacra irreális módon kívánd meg a savanyú káposztát, a kolbászt és már ott a helyszínen érezd és tudd ebből valami nagyon jó fog kisülni szó szerint. Rongyolj haza, pucolj sebtében krumplit, szurkáld picit meg a kóbászokat, majd öblítsd át a káposztát, vágj egy nagy karéj szalonnát ha lehet húsosat, majd helyezd az alapanyagokat a helyes "kis" gáztepsire. Előmelegített sütőbe betolódik a sok finomság, majd fokozott nyálelválasztás mellett, közbe -közbe locsolgatod a krumplit és a káposztát a kóbász isteni levével na lebuktam zsírjával. A káposztára odaszórhatsz egy babérlevelet, némi borsikafüvet, a krumpli pedig elbír némi sózást is. Kb. 30-40 perc piri-piri után kész a melengető, ha már megkívántam akkor legyen káposztás finomság. Tudom, nem úgy kezdtem, hogy verj be egy pálinkát és közben készítsd oda a rendes söradagokat az asztalra a korsó mellé, de lássuk be nagyfokú álszentség lenne legalább a végén nem megemlíteni, hisz nem csak az ételtől melegszik fel az ember lánya.

Sajtostallér alá többiek

Tartózkodom attól, hogy leírjak receptet, Vegyes salátánál (Gabinál) nagyon jót találtam, onnan lestem, ám a spéci gépezet nem volt és talán nem is lesz a háztartásom része egy ideig. Szóval és tettel, van egy bizonyos étvágy-fok és nálam ez a sajtos tallér elérte a plafont a skálán. Azonnal kellett és valóban meg is csináltam azonnal. A tésztáját összegyurkodtam és teflonos serpenyőbe nyomatolva, üveg kancsóval nehezékelve süledeztek, aztán már nélküle, így kicsit pufisodtak, de így is finom lett. Az alapmennyiségből annyi lett, hogy mi ketten bőven falatozhattunk és másnap vihettem belőle a reiki tanfolyamra kóstolni, ahol senki nem ismerte fel, de ez ízlett mindenkinek a legjobban. Másodszori sütésre tettem bele köménymagot, és porpaprikát jó erőset. Siker újra. Tehát ez a bejegyzés emlékeztet majd arra, hogy egy kis fantáziával a lehetetlennek képzelt helyzetek is megoldhatóak.

Egy kirándulás Erdélybe

Annyira szeretnék magasztosan fogalmazni, visszaadni azt a sok szépet ami tudatom legmélyén rögzült, amit minden érzékszervemmel meg akartam érteni, befogadni. Igen Otthon jártam. Sínfalván szálltunk meg az unitárius lelkészlak kis-romos épületében. A kis-romos már most jó állapotban van ahhoz képest, hogy nézhetett ki. Ám volt ember aki észrevette a kincset, nevezetesen Jászboldogháza néhai polgármestere, aki cirka tíz évvel ezelőtt belekezdett a testvérváros program létrehozásába, a kis paplak felújításába. Olyan szíves látásban volt része, hogy szíve ottmaradt örökre. Nyújtani akart valamit cserébe, hát megszervezte, hogy a csodaszép nevű Boldogházáról a fiatalok idősek látogathassanak Erdély ezen csücskébe és természetesen viszonozták ők is mindennel, látogatással, munkával, beszéddel, muzsikával, élménnyel. Mert bár pénz egyik helyen sincs sok, minden van amit ember-táj adhat. Tánc táborok szerveződtek, nagyszerű kirándulások. Végül a kis-romos szépen alakult, lett fürdőszobája, jól felszerelt konyhája, kényelmes vendégágyai, újra-rakott mennyezete. Szeretettel csinált itt mindenki mindent, egyszerűségében mégis tündököl, mert bár a falak méteres szélességűek mégis szeretetből épült itt minden. Aztán az emberek....Dénes lelkész és csodás felesége Ildikó aki a helyi kántor is. Földjük van kevés, szőlő is, azt művelik, valahogy éldegélnek ám mégis nagy segítség nekik, hogy a kis-romost ki tudják adni igazán apró-cseprő összegért. Aztán ott van Károly bácsi, villany szerelőből lett asztalos majd a helyi ezermester. Kiskorában a templomban rosszalkodott, mint egy igazi vásott kölyök, lehetett vagy 6 éves. Miután vége lett az Istentiszteletnek bent bújtak. Mindenki hazament, kulcs fordult a zárban, a templomban csend, míg a két vásott gyerek elő nem mászott a rejtekből. A kis Károly nagy bátran odament az orgonához és eljátszotta rajta a boci-boci tarkát. Otthon a lelkész már javában kanalazta az aranyló húslevest, ám megállt kezében a kanál mikor hallotta felbőgni a monstrum hangszert. Rohant is sebbel-lobbal, nyitja a kaput és mennydörgi, hogy azonnal jöjjön elő az a mihaszna aki ezt művelte Isten szent házában. Nem volt mit tenni, előmásztak. A lelkész azt mondta a kis Károlynak, hogy menjen haza az apjához és mondja meg neki, hogy beszélni akar vele. Persze a gyerek annyira félt a jogos veréstől, hogy nem mondta dehogy mondta, lapított. Eltelt pár hét, majd az apa kérdezte, hogy miért nem szólt neki arról, hogy a lelkész kéreti. Kiderült a kisfiúnak abszolút hallása van és zene órára kötelezik. Zenél azóta az öreg, mindenkinek aki kéri, tánc tábor nem múlhat nélküle. Zenél magának is esténként magányában, azt mondja megnyugtatja a zene, átlényegül általa minden. Csoda történt akkor ott este mikor az öreg mesélt az élet dolgairól. Mindannyian alig tudtuk visszafogni a meghatódottságunkat. Éreztük különleges percek ezek. Jaj úgy hallgatnám még, sokáig. Talán mesélek még róla mert érdemes, röpke 2 óra alatt többet tanultam Tőle mint évek alatt az iskolákban. Azt hogy ezért hálás vagyok a Mindenségnek azt már belekiáltottam a szélbe.

A következő bejegyzésben majd részletes programot ismertetek, de most a legfontosabbal kezdtem. Pontosítok a számomra legfontosabbal:)

Volt egyszer egy szülinap

Volt bizony, sok meglepetéssel, olyan ajándékokkal amik tényleg nagyon sokat jelentettek!! A családtól kaptam egy lehetőséget, hogy reiki III. mester lehessek, nagyon köszönöm nekik ezt. Azt nem tudom leírni, kifejezni, hogy mit jelent ez nekem, talán annyit, hogy jelen pillanatban ez a legfontosabb dolog az életemben. Aztán kaptam egy zenekütyüt a testvéremtől, olyan csuda-fajtát:) persze nem értek hozzá:) na és aztán meg egy csodás vacsorát a páromtól és egy csoda tortát: málnás-habos csudafinomságot. Aztán meg nekivágtunk, kirándulás Erdélybe HAZA. Haza nekem, bár már rég nem lakom ott, olyan jó volt, hogy a szívem azonnal összerezonált a hegyekkel-tisztásokkal, patakokkal, forrásokkal, dombokkal, kedves emberekkel. Minden sejtem ujjongott, pár nap szabadság, régi ízek, baráti mosolyok. Mesélek még ígérem. Mesélek, mert van mire emlékezni és ugye azt mondtam még a legelején valahol, hogy lejegyzem mi került az étlapra és az "életlapra", hát ezért!:)