Egy falat, ha becézni akarom akkor falatka, de itt az a kérdés inkább, hogy miből is?! Meséből, élettörténetből, receptből...
Népszerű bejegyzések
-
Már megint egy expressz a meglévő készletek felhasználásával. Értsd: amita kamra adott:)Na mi is ez? Hát currys-szójás-joghurtos csirkemell ...
-
Mindig akad egy olyan nap amikor kedv és idő hiányában valamit össze kell csapni. Most csak úgy mesélek e két remek fogásról ahogy elkészüln...
-
Már megint egy extra gyors vacsora/ebéd, mert ugye már akkora vagyok lassan mint egy fészkére szálló griffmadár. Már csak egy hónap van hátr...
-
Levél Lányomnak! Drága Kicsi lánykám! Ha bármikor kedvezni szeretnél édesapádnak, hát jusson eszedbe, hogy igen-igen szereti a gyomrát. Emlé...
-
Ezt a receptet egy gasztro-portyáról hurcibáltam magammal, jó nehéz volt:) A Drága Viki készített ilyet előző hétvégén....talán. Mindegy is...
-
Van egy régi barátnőm, kettőnk közül ő híres. Összeköt minket a hobbink, neki viszont a munkája is ez a remek tevékenység. Hogy miért merem ...
-
Persze, ha egyedül vagyok, nem csinálok nagy faxnit a vacsorából, de azért a jó ízeket szeretem és szeretni is fogom. Miért kéne zabkásán fa...
-
Teljes neve anyakönyv szerint: Csokis-szedres-szilvás-joghurtos sütemény/fényképezhetetlen Ehhez nem jár külön sztori, csak volt itthon alap...
-
Teljes cím: Nagyon lassan sült oldalas köménymagos házi zsemlével és savanyú káposztával Hogy sorrendet is tartsak, az úgy volt, hogy pár na...
-
A mai a legjobb. Krumplis, kovászos, sörös egyébként fehér kenyér. Elkészítés menete: Előző este 2 kisebb krumplit megfőztem sós ...
2010. július 9., péntek
Egy kirándulás Erdélybe
Annyira szeretnék magasztosan fogalmazni, visszaadni azt a sok szépet ami tudatom legmélyén rögzült, amit minden érzékszervemmel meg akartam érteni, befogadni. Igen Otthon jártam. Sínfalván szálltunk meg az unitárius lelkészlak kis-romos épületében. A kis-romos már most jó állapotban van ahhoz képest, hogy nézhetett ki. Ám volt ember aki észrevette a kincset, nevezetesen Jászboldogháza néhai polgármestere, aki cirka tíz évvel ezelőtt belekezdett a testvérváros program létrehozásába, a kis paplak felújításába. Olyan szíves látásban volt része, hogy szíve ottmaradt örökre. Nyújtani akart valamit cserébe, hát megszervezte, hogy a csodaszép nevű Boldogházáról a fiatalok idősek látogathassanak Erdély ezen csücskébe és természetesen viszonozták ők is mindennel, látogatással, munkával, beszéddel, muzsikával, élménnyel. Mert bár pénz egyik helyen sincs sok, minden van amit ember-táj adhat. Tánc táborok szerveződtek, nagyszerű kirándulások. Végül a kis-romos szépen alakult, lett fürdőszobája, jól felszerelt konyhája, kényelmes vendégágyai, újra-rakott mennyezete. Szeretettel csinált itt mindenki mindent, egyszerűségében mégis tündököl, mert bár a falak méteres szélességűek mégis szeretetből épült itt minden. Aztán az emberek....Dénes lelkész és csodás felesége Ildikó aki a helyi kántor is. Földjük van kevés, szőlő is, azt művelik, valahogy éldegélnek ám mégis nagy segítség nekik, hogy a kis-romost ki tudják adni igazán apró-cseprő összegért. Aztán ott van Károly bácsi, villany szerelőből lett asztalos majd a helyi ezermester. Kiskorában a templomban rosszalkodott, mint egy igazi vásott kölyök, lehetett vagy 6 éves. Miután vége lett az Istentiszteletnek bent bújtak. Mindenki hazament, kulcs fordult a zárban, a templomban csend, míg a két vásott gyerek elő nem mászott a rejtekből. A kis Károly nagy bátran odament az orgonához és eljátszotta rajta a boci-boci tarkát. Otthon a lelkész már javában kanalazta az aranyló húslevest, ám megállt kezében a kanál mikor hallotta felbőgni a monstrum hangszert. Rohant is sebbel-lobbal, nyitja a kaput és mennydörgi, hogy azonnal jöjjön elő az a mihaszna aki ezt művelte Isten szent házában. Nem volt mit tenni, előmásztak. A lelkész azt mondta a kis Károlynak, hogy menjen haza az apjához és mondja meg neki, hogy beszélni akar vele. Persze a gyerek annyira félt a jogos veréstől, hogy nem mondta dehogy mondta, lapított. Eltelt pár hét, majd az apa kérdezte, hogy miért nem szólt neki arról, hogy a lelkész kéreti. Kiderült a kisfiúnak abszolút hallása van és zene órára kötelezik. Zenél azóta az öreg, mindenkinek aki kéri, tánc tábor nem múlhat nélküle. Zenél magának is esténként magányában, azt mondja megnyugtatja a zene, átlényegül általa minden. Csoda történt akkor ott este mikor az öreg mesélt az élet dolgairól. Mindannyian alig tudtuk visszafogni a meghatódottságunkat. Éreztük különleges percek ezek. Jaj úgy hallgatnám még, sokáig. Talán mesélek még róla mert érdemes, röpke 2 óra alatt többet tanultam Tőle mint évek alatt az iskolákban. Azt hogy ezért hálás vagyok a Mindenségnek azt már belekiáltottam a szélbe.
A következő bejegyzésben majd részletes programot ismertetek, de most a legfontosabbal kezdtem. Pontosítok a számomra legfontosabbal:)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Csodálatos történet!!!!!Köszönöm,hogy olvashattam!!!!!Még 1x el fogom....:)Olyan megható fotó az öregúr a zongoránál!
VálaszTörlésNagyon örülök, hogy neked is sokat jelent! Ez is boldoggá tesz!:)
VálaszTörlés