Népszerű bejegyzések

2011. február 10., csütörtök

Fogadj örökbe.....termelői piac vagyok!!!





KEDVES OLVASÓIM! Barátaim! MINDENKI!

Ezennel útjára bocsájtok egy szelíd kis kezdeményezést....mert vannak fontos dolgok, olyanok amik önmagukért beszélnek. Ez a hét számomra erről szólt. Felfedeztem, ezeket a videókat és megmozdult bennem valami...a gyereken kívül:) Tenni kell, beszélni kell a piacról, a piacokról. Miért? Mert a miénk! Értünk szerveződnek. Milyen jó tudni, hogy vannak olyan emberek akik veszik a fáradságot és szerveznek piacokat. A legtöbb esetben önzetlenül a KÖZ érdekében. Tenni akarnak valamit, hogy a termelők, vásárlók egymásra találjanak és közben visszavisznek minket abba az időbe amikor meg-megálltunk kicsit, befelé és egymásra figyeltünk. Igen még tudjuk mi az érték ebben, milyen beleharapni egy piros-húsos paradicsomba és hozzá magától értetődően falni és falni a jó zsíros kenyeret. Nem félek én, hogy nem emlékszünk a nagyi baracklekvárjára....de vajon gondolunk-e arra, hogy lesz-e még barackfa, lesz-e kéz amely hozzáértéssel metszi, hogy legyen napsugár fényű barack a fán. Az időjárás bizony szeszélyes, látjuk ezt hónapról hónapra, ezt nem tudjuk befolyásolni....van azonban tennivalónk. Egyrészt megőrizzük az igazi hazai ízek emlékét és vásárlásunkkal, időnkkel támogathatjuk azokat akik lehetővé teszik, a zord körülmények ellenére, hogy kerüljön a kosarunkba EGY KIS HAZAI.

Ezért, kérlek TITEKET nézzetek jól körül, lakóhelyetek közelében hol található ilyen piac, vagy lehet akár olyan zöldséges akiről tudjátok, hogy csak HAZAIT árul, netán egy nénike az utcán aki csak pár szem zöldséget és tojást árul és "fogadjátok örökbe".

Várom az olyan /képes-nem képes / beszámolókat, amelyek ilyen piacot, termelőt stb. mutat be. Nagyon szívesen közzéteszem itt a blogon. Ez egy nagyon pici lépés, nagyon kis gesztus, de százig is úgy számol az ember, hogy: 1,2, 3, ......100!

1 megjegyzés:

  1. Húúú micsoda eszmefuttatás, DE MILYEN IGAZ !!!!! és milyen elgondolkodtató. Sajnos én is inkább ilyeneken gondolodok mostanában, mint azon, hogy mit főzzek. Talán az még lesz amit főzzüni, de miből, honnan, hogyan, mit teszünk bele?

    Lehet ám ennek egy hátulütője is. Ez pedig velem fordult elő. kb két évvel ezelőtt.

    Én imádok minden itthon elkészíteni, még a fűszerpaprikát is. Én fűzöm fel, én szárítom, én darálom. Tehát: tudom miből van, és mit teszek az ételbe.

    Az ominózus évben nem volt lehetőségem itthon készíteni. Egyértelmű volt, hogy a piacra - a nénikékhez - megyünk és megvesszük, mert mondván: az az igaz ! Hát nem az volt. Kb 3 hónap múlva a megvásárolt paprika egyik kilóját úgy kellett kidobni, ahogy megvettük. Befeketedett, stb, stb, és nem sorolom, mert még ennyi idő után is felhúzom magam.

    Következő évben folytatdott a "csináld magad" mozgalom.
    Persze ez egy dolog és az is lehet, hogy éppen kivétel.

    Sok sikert a felfedező úthoz.

    Köszönöm. hogy így gondolkozol !

    VálaszTörlés