Sajtostallér alá többiek

Tartózkodom attól, hogy leírjak receptet, Vegyes salátánál (Gabinál) nagyon jót találtam, onnan lestem, ám a spéci gépezet nem volt és talán nem is lesz a háztartásom része egy ideig. Szóval és tettel, van egy bizonyos étvágy-fok és nálam ez a sajtos tallér elérte a plafont a skálán. Azonnal kellett és valóban meg is csináltam azonnal. A tésztáját összegyurkodtam és teflonos serpenyőbe nyomatolva, üveg kancsóval nehezékelve süledeztek, aztán már nélküle, így kicsit pufisodtak, de így is finom lett. Az alapmennyiségből annyi lett, hogy mi ketten bőven falatozhattunk és másnap vihettem belőle a reiki tanfolyamra kóstolni, ahol senki nem ismerte fel, de ez ízlett mindenkinek a legjobban. Másodszori sütésre tettem bele köménymagot, és porpaprikát jó erőset. Siker újra. Tehát ez a bejegyzés emlékeztet majd arra, hogy egy kis fantáziával a lehetetlennek képzelt helyzetek is megoldhatóak.

Egy kirándulás Erdélybe

Annyira szeretnék magasztosan fogalmazni, visszaadni azt a sok szépet ami tudatom legmélyén rögzült, amit minden érzékszervemmel meg akartam érteni, befogadni. Igen Otthon jártam. Sínfalván szálltunk meg az unitárius lelkészlak kis-romos épületében. A kis-romos már most jó állapotban van ahhoz képest, hogy nézhetett ki. Ám volt ember aki észrevette a kincset, nevezetesen Jászboldogháza néhai polgármestere, aki cirka tíz évvel ezelőtt belekezdett a testvérváros program létrehozásába, a kis paplak felújításába. Olyan szíves látásban volt része, hogy szíve ottmaradt örökre. Nyújtani akart valamit cserébe, hát megszervezte, hogy a csodaszép nevű Boldogházáról a fiatalok idősek látogathassanak Erdély ezen csücskébe és természetesen viszonozták ők is mindennel, látogatással, munkával, beszéddel, muzsikával, élménnyel. Mert bár pénz egyik helyen sincs sok, minden van amit ember-táj adhat. Tánc táborok szerveződtek, nagyszerű kirándulások. Végül a kis-romos szépen alakult, lett fürdőszobája, jól felszerelt konyhája, kényelmes vendégágyai, újra-rakott mennyezete. Szeretettel csinált itt mindenki mindent, egyszerűségében mégis tündököl, mert bár a falak méteres szélességűek mégis szeretetből épült itt minden. Aztán az emberek....Dénes lelkész és csodás felesége Ildikó aki a helyi kántor is. Földjük van kevés, szőlő is, azt művelik, valahogy éldegélnek ám mégis nagy segítség nekik, hogy a kis-romost ki tudják adni igazán apró-cseprő összegért. Aztán ott van Károly bácsi, villany szerelőből lett asztalos majd a helyi ezermester. Kiskorában a templomban rosszalkodott, mint egy igazi vásott kölyök, lehetett vagy 6 éves. Miután vége lett az Istentiszteletnek bent bújtak. Mindenki hazament, kulcs fordult a zárban, a templomban csend, míg a két vásott gyerek elő nem mászott a rejtekből. A kis Károly nagy bátran odament az orgonához és eljátszotta rajta a boci-boci tarkát. Otthon a lelkész már javában kanalazta az aranyló húslevest, ám megállt kezében a kanál mikor hallotta felbőgni a monstrum hangszert. Rohant is sebbel-lobbal, nyitja a kaput és mennydörgi, hogy azonnal jöjjön elő az a mihaszna aki ezt művelte Isten szent házában. Nem volt mit tenni, előmásztak. A lelkész azt mondta a kis Károlynak, hogy menjen haza az apjához és mondja meg neki, hogy beszélni akar vele. Persze a gyerek annyira félt a jogos veréstől, hogy nem mondta dehogy mondta, lapított. Eltelt pár hét, majd az apa kérdezte, hogy miért nem szólt neki arról, hogy a lelkész kéreti. Kiderült a kisfiúnak abszolút hallása van és zene órára kötelezik. Zenél azóta az öreg, mindenkinek aki kéri, tánc tábor nem múlhat nélküle. Zenél magának is esténként magányában, azt mondja megnyugtatja a zene, átlényegül általa minden. Csoda történt akkor ott este mikor az öreg mesélt az élet dolgairól. Mindannyian alig tudtuk visszafogni a meghatódottságunkat. Éreztük különleges percek ezek. Jaj úgy hallgatnám még, sokáig. Talán mesélek még róla mert érdemes, röpke 2 óra alatt többet tanultam Tőle mint évek alatt az iskolákban. Azt hogy ezért hálás vagyok a Mindenségnek azt már belekiáltottam a szélbe.

A következő bejegyzésben majd részletes programot ismertetek, de most a legfontosabbal kezdtem. Pontosítok a számomra legfontosabbal:)

Volt egyszer egy szülinap

Volt bizony, sok meglepetéssel, olyan ajándékokkal amik tényleg nagyon sokat jelentettek!! A családtól kaptam egy lehetőséget, hogy reiki III. mester lehessek, nagyon köszönöm nekik ezt. Azt nem tudom leírni, kifejezni, hogy mit jelent ez nekem, talán annyit, hogy jelen pillanatban ez a legfontosabb dolog az életemben. Aztán kaptam egy zenekütyüt a testvéremtől, olyan csuda-fajtát:) persze nem értek hozzá:) na és aztán meg egy csodás vacsorát a páromtól és egy csoda tortát: málnás-habos csudafinomságot. Aztán meg nekivágtunk, kirándulás Erdélybe HAZA. Haza nekem, bár már rég nem lakom ott, olyan jó volt, hogy a szívem azonnal összerezonált a hegyekkel-tisztásokkal, patakokkal, forrásokkal, dombokkal, kedves emberekkel. Minden sejtem ujjongott, pár nap szabadság, régi ízek, baráti mosolyok. Mesélek még ígérem. Mesélek, mert van mire emlékezni és ugye azt mondtam még a legelején valahol, hogy lejegyzem mi került az étlapra és az "életlapra", hát ezért!:)

Epres habkupola

Micsoda hangzatos név mi? Pedig csak az egyik legegyszerűbb nyári desszert lapul a név mögött csendesen. Kicsit úgy mint egy önbizalom hiányos emberke, aki bár rengeteg jó tulajdonsággal rendelkezik, csak maga nem hisz saját magában. De mielőtt kivesézném az "eperkupolák" lelki életét, inkább azt boncolgatnám, hogy milyen de milyen finom, hűs, lágy, andalító, meglepő stb. Hiába csak megszemélyesítem:) Na hogy is készül: 3 dl tejszín felver, nagy joghurttal összekever, 1/2 kg eper annyira pempősít(bármilyen technikával, hogy maradjanak benne azért darabok), majd keverés-kavarás, mindent bele alapon, két zacskó zselatin-fix(hidegen hozzákeverhetős) beledolgoz, formába önt, dermesztő hidegbe tesz und kész. Punktum. Majd várakozás, még egy kis várakozás, meg még egy kis várakozás és tálalható. A tálalást megkönnyíti, ha frissen tartó fóliával bélelt formába csurran ami cseppen...s ha így jártunk el, akkor tálalásnál csak le kell fejteni a csodás kupolákról. Még talán annyit, hogy a forma alját kiraktam szeletelt eprekkel, ezek díszítik, csinosítják a kupolácskákat. Jaj, most, hogy még egyszer átfutottam a bejegyzést vettem észre, hogy a cukorról nem írtam semmit, nos ez azért van, mert én alig tettem bele, amúgy meg mindenki saját ízlése szerint édesítse, ha mondom ha nem:)

Nyáresti vacsora

Ebben a gatyarohasztó melegben az első számú alany azaz én hazajövök, ledobok mindent beállok a zuhany alá és azon gondolkozom, mit ehetünk gyorsan minél előbb. Amíg száradok benézek a hűtőbe. Ajaj! Valaki elfelejtett vásárolni is, hiába a meleg az meleg. Vagy lustaság fél egészség! Hát akkor együnk sonkás tojást, jó. Már nem vagyok olyan elkeseredett, már érzem a piruló sonka ízét, s kedélyállapotom menten javul ahogy kiveszem a hűtőbe rejtett, literes sörösüvegnek látszó tárgyat. Egyik kézzel a sonkát pirítom, másik kezemmel kitöltöm szomszéd Feri csodálatos rozé borát és itt álljunk meg egy percre. Főhajtás, néma csend és mély tisztelet érzése keveredik. Rozé, könnyed, gyümölcsös illat, csodálatos szín, könnyed félszáraz bor. Remek. Persze folytatom az elkezdett műveletet, csak a bor miatt kerültem át egy másik dimenzióba. Vizes hajzatú fejemet lóbálom valami reggae-re. Az élet szép subi-dubi. A sonkás tojás kész. Csodás sárgájú tojást tojtak a fiatal kis pipikék, méretét tekintve alig nagyobb mint egy fürjtojás, de pont ezért 24 Ft, a szomszédnál. Hát akkor összetrombitálom egy szem másik felem és nekilátunk. Kéjesen faljuk a nemes ám egyszerű étket és tisztességesen fogy a csodás nedű is. Hétköznap van, pihegünk így a nap végén és átérezzük, hogy az egyszerű dolgokban is ott lehet a mindennapok csodája.

Ui: Feri Drága barátom, ha olvasod ezeket a sorokat szánd meg kedves szomszédaid és oszd meg munkád gyümölcsét velünk esendő rajongóiddal.

Szilvás-mogyorókrémes süti

Avagy, nincs itthon semmi édes, most mi lesz velem? Hát nem ért meg senki, nekem most azonnal kell az a sütemény!
- Naaaaaaaaa, nem mész ki egy kis sütiért nekem?
-De mért nem?
-Hogy nincs már nyitva? Ja te nem kívánod?
-Jó, jó elhiszem, hogy este kilenckor a bolt sincs nyitva!!!

Így mennek ezek a dolgok. Bezzeg az éjjel-nappaliban kapni csipszet meg sört 9 után is. Akárhogy háborgok is, tenni kell valamit. Édesség gyere ide...nem jön. Akkor talán sütni kéne valamit gyorsan. Mi is van itthon? Leltár: 1/2 üveg nutella, 1 szilva befőtt, 3 tojás, liszt sütőpor, 1/2 kocka margarin, csokireszelék....na ebből csinálj valamit vazze. Jó majd én megmutatom azért is. Hát mit csináljak ami percek alatt kész és csak ennyi hozzávaló kell. Hát megint tepsis muffint. Nem írok külön receptet, csak megjegyzem, hogy a folyékonyakhoz is kevertem a mogyorókrémből meg a süti tetejére is halmozok kiskanál segítségével. Majd ráküldöm a szilvát, megszórom csokireszelékkel és beküldöm a sütőbe 35-40 percre. Kész. Mi (mert nagylelkűen adtam annak is aki nem akart megmenteni és kimenni boltba/cukiba) tehát mi nagyon gyorsan faltuk tejszínhabbal langymelegen. Nem, ez nem a cukrászat csúcsa...de pont arra jó, hogy csillapítsa a sütiéhséget akár este 9-kor is.

Rozsdás-hús

A címszereplőként a rozsdás-húst mutatnám be két kísérőjével: párolt zöldborsóval és natúr törtbúzával. Remek alakítást nyújtottak ma ebédidőben. Mióta érik a borsó a kertben valamibe mindig belecsempészem. Olyan isteni a sok zöld szemecske, cukor édességgel. A törtbúzát meg már nagyon rég szeretem, bármilyen formában de most a nemes egyszerűn tündökölt a tányéron.

A főszereplőről néhány szaftos pletyka következik:

A titka, hogy a remek disznó felmenőktől származó combhúsból készült, melyet vékony szeletekre szabdalt éles penge. Apró darabjai sütés előtt megfordultak rizslisztben és csak ezután került a dinsztelt hagyma-zöldpaprika társaságba. Olyan mulatságot csaptak a magas falú serpenyőben, hogy attól menten pirulni kezdtek. Le is kellett hűteni őket egy fél pohár vízzel. Ezt követően már magukra is lehetett volna hagyni őket. Egy idő után bors, só meg szójaszósz is csatlakozott. Így együtt mulattak kb. 20 percet, addig pont elkészült minden. Kezdődhetett az előadás. Függöny fel! Figyelem! Figyelem! Tányéron a pompás trió! Tessék! Tessék!