Áldott Boldog Ünnepet!

Drága Mindenki!

Már azt gondoltam, kishitűen, hogy elfeledett "sziget" lettem a gasztrotengeren. Persze a karácsony és az ő csodája, hogy ennyi kedves ember gondolt rám. Köszönöm!

Kívánom, hogy elérjetek, megkapjatok mindent amit szeretnétek és aminek fogadására készen álltok!

Sok szeretettel: Ginko és Réka baba

Szeretet perec

Volt egyszer, hol nem volt egy nagymama és az ő szemefénye unokája. A mamácska minden jeles alkalomra megsütötte drága unokájának azt a bizonyos perecet. Családi ünnep, kirándulás, kitüntetés, utazás nem múlhatott a perec nélkül. Később, mikor az unoka már felnőtt éveit taposta akkor is a perec volt minden buli fénypontja, a haverok ódákat zengtek, csókoltatták a mama fáradhatatlan kezeit. A munkahelyen a kollégák éljeneztek, ha meglátták a dobozt, spárgával átkötve, hisz tudták ott rejlik a PEREC. Még előrébb haladva az időben, a kis unoka elkötelezte magát egy lány oldalán aki megfogadta, hogy majd egyszer, ha megélik akkor a saját fészkükben is nekilát perecet gyártani. Persze ha a lány őszinte akar lenni, sokáig el sem tudta volna képzelni azt, hogy ő is beálljon a sorba,5-kor keljen hajnalok hajnalán, és utána csak sodorja a pereceket. A receptet elkérte, de elborzadt mikor kiderült, hogy órákat vesz el az életéből a perec sütés. Persze az idő kereke már megint pördült a lány és a fiú, szülővé érett és szülővé vált és saját fészkükben nevelgették csodaszép egy szem szemükfényét. Ami a mamát illeti, hát ő már nem lehet közöttük, vagyis hát soha nem volt ilyen kézzelfogható, bármelyik percben jelenlevő. De itt van, a maga különös módján, segíti az unokát a vizsgáknál és a lányt a perec sütésénél. Mert a lány nekilátott, így az ünnep közeledtével, de szíve tele volt félelemmel, mert az eddigi próbálkozásai sorra csődöt mondtak. Idén megkapta a mama gyúródeszkáját, régi darab talán az ómamáé lehetett. Ki tudja hányféle sütemény készült rajta. Szokták mondani, hogy egy egy ilyen darab szinte már magától tudja a dolgát. Hát jó, hajnalban felkelt, gyúrta a tésztát és csak gyúrta a tésztát...közben meg a mamára gondolt, hogy csinálta vajon, Ő maga milyen elnyűhetetlen anyagból lehetett, hogy bírta erővel. Mert a mami nem ült mint ő, hanem állt, bottal, combnyaktörést szenvedett kicsi testével, és gyúrt és sodort vég nélkül. Mert, figyelni kell ám, vékonyra kell ezt a perecet sodorni, érzéssel, de ha kapkodsz hamar elszakad kezdheted elölről. Aztán le kell kenni tojásfehérjével, majd hidegre kell tenni, hogy ne keljen el, majd inkább szárítani kell mintsem sütni, aztán rácsurgatni a fehér sós keveréket és ismét inkább szárítani. De a legnehezebb kisodorni. Mikor a lány elkezdte akkor kérte a mamát, hogy segítsen, vezesse kezét úgy, hogy most sikerüljön. Talán elkészült vagy 30 db, úgy két óra alatt, de a lány rájött mi a titka. A titkot mint Ariadné fonalát úgy göngyölte fel....egyszer a mama testvére jött látogatóba, persze nem maradhatott el a perec. Mi nagy buzgalommal kínáltuk vegyen még. Soha nem felejtem a pillantását. Lassan ropogtatta el. Elsőre az unokára néz, majd a nővérére, majd újra az unokára és megkérdi: -Hát én nem tudom, (szemöldökfelhúzás) Te mit eszel ezen? -És Alízkám, Te ezért képes vagy órákat állni? Te tudod fiam. Akkor még én is szerettem volna tudni, hogy ők miért ragaszkodnak annyira ehhez. Most,hogy ma végre sikeres sütésen vagyok túl, tudom a titkot. A titok a szeretet. Minden egyes perecet olyan nehéz és fáradságos megcsinálni, hogy annyira kell szeretni, azt a lényt akinek készül, hogy minden perecbe bele kell gyúrni a szívünket is.

Almás-fagyis dölj hátra

Ízirájder Öcsém, mondá és összeütött egy almás kevertet, rákanalazott két gombóc karamell fagyit, öntött egy adag portóit és hátradölt, mint aki ha nem is jól, de elvégezte a dolgát és még van 10 perc amíg felébred a gyerek. A fagyit úgy ette, hogy hagyta olvadni, az pedig hálásan áztatta a piskótafélét. Lassan cuppogtatta a remek nedűt. Élvezte a csöndet, a petyhüdt kora-téli napsugarat és csak úgy "Volt" a "van"-ban. Mert kell ilyen is. Aztán a megbízható gyerek, aki jól aludta álmát felébredt. Persze ott gubbasztott az ágy szélén fülig ért a szája, melyben még egy ici-pici fog sem fehérlett.

Ti hogy lazultok, ha mondjuk vagy fél órátok, vagy 10 percetek.


ui.: néha be kell érni a wc-n olvasással:)

Tengerszemnek szeretettel

http://tiagobenzinho.bandcamp.com/track/here-now-and-forever

Azt szoktam mondani, hogy ha eszedbe jut valaki, egy érzés....ragadd meg a pillanatot és szólj, üzenj, írj....stb. Nehogy elvesszen a pillanat. Nekem most eszembe jutottál és az az szépséges nap:)

Töltött padlizsán

Kedves Vendég!

Hát foglalj helyet nálam, tudom kicsit meleg van itt. A kályhában ropog a tűz, na és melegít az a kis pálinka is amit felhajtottunk. Jaj, hogy mit is eszünk, hát drágám egy kis töltött padlizsánt. Na töltök még egyet, igyunk az egészségünkre.

Hozzávalók:

2 kis padlizsán
1 üveg házi sűrített paradicsom
1/4 kg darálthús
1/2 bögre bulgur
1 kis fej hagyma
fűszerek: őrölt bors, só, ételízesítő

öntet: tejföl, majonéz (!!!), apróra vágott zellerlevél, só, bors

díszítés: kockára vágott friss sajt (juh vagy kecske, ha minden kötél szakad akkor mozzarella)

A padlizsánok belsejét kikaparjuk,  citromlevet öntünk a ladikokba és félretesszük. A darált húsos tölteléket elkészítjük. Hagyma dinsztel, hús rádob, padlizsán belseje is, majd fűszerez, és szép pirosasra pirít. Paradicsommal felölt és belezutty a tört búza (bulgur). Rotyogtat. Aztán betöltjük a padlizsánokat és süthetjük sütőben, de én a spóron rotyogtattam. Persze öntöttem alá vizet és mellé dobtam egy szál zellerlevelet is. Végül még öntöttem alá még egy kis paradicsomlevet.

Tálalásnál megöntözöm az öntettel és friss lepénykenyeret kínálok hozzá.

Hát kedves vendég, jó étvágyat!

Szendvics extra

Mondhatni itt az új szerelem. Ahogy írtam eddig nem jutottam már rég, hogy végre foto is készüljön az étekről, az meg tuti volt, hogy nem tudom felrakni. Egy szó mint száz, abban a 10-20 percben amíg idefértem a géphez, azt a leveleim átnézésével és kibickedéssel töltöttem. Addig addig, nézegettem a külömböző hamburger recepteket amíg, neki nem láttam. Aztán kisiklott a történet, mert hát láttam én csodás bagel receptet is. De hogy a manóba csinálhatnék bagelből hamburgert, mi lesz a lyukkal a közepén? Aztán győzött a kíváncsiság és begyurtam a hamburger tésztáját majd jött a forró víz a kopaszra. Na jó fordítva. A lényeg, hogy a végeredmény életem, legpuhább, legfinomabb zsemleformájú bagelét. Kövezzetek meg, de én ezentúl is így fogom csinálni, sőt már most azon jár az agyam, hogy mit márthatnék még pár percre forró vízbe.:)

Na akkor hogy is készűl a "zsemle"?

A kelesztő tálba szórok kb. 10 dkg lisztet és fél élesztőt egy ek cukrot és felengedem langyos vízzel, elkeverem, kb. sűrű palacsinta tészta állagot kapok. Majd hólyagosra kelesztem lefedve. Ha elérte a kívánt állapotot akkor jön hozzá még 30-40 dkg liszt egy ek só, 1 tojás, 5 dkg olvasztott margarin, kb. 1 dl tejföl. Összegyúrom, közepesen lágy tésztát kapok,(pici liszt hintésével nem ragad a kézre, de tudom hogy az még ragad ha tovább gyúrnám), na ekkor meghintem a tetejét liszttel és meg kelni, duplájára. Addig előkészítem a fazék vizet, a tepsikbe belerakom a zsírpapirt, felverek egy tojást, reszelek kevés sajtot, előveszem a szezámmagot.
Aztán jön a fürdő, fél -fél perc oldalanként, lapáttal kihalászom és megy a tepsibe, lekenem a tojással, díszitem. Sütő 200 fok, addig míg nem piros, én azért tűprobálok (kb. 30-40 perc)

Addig amíg sül szépen zöldségeket szelek, és kisütöm az előre pácolt húst, vagy pipiropit sütök (mirelit). Ha minden kész, töltés. Én mondom, már kezdem unni, hogy a héten harmadszok kell csinálni az én édes férjem kedvére és az enyémre természetesen:)

ui.: babóca ma paszírozott cukkinis-kukoricát evett, nehogy lemaradjon a drágám

Baba-táp

Mivel Bianka kérésének/ötletének nem tudok ellenállni, így bevetem magam ha kis időm van idekecmeregni a babatáplálás őserdejébe. Mert ugye egyszerűnek hangzik, kis püré itt, kis kása ott, de hol tüntetik fel a kajásüvegen, hogy vigyázat minden gyerek más, amit egyik szeret a másik utálja. Na és persze van külömbség abban is, hogy meddig anyatejes egy baba és mikortól "tápos". Mert ugye akit az anyatermészet (jelen esetben a tényleges anya) azzal kényesztet, hogy a gyerek 6 hónapos koráig tejcsárdaság van (vagy tovább) az a gyerek naná, hogy inkább cicin lóg holmi naracs/zöld püré helyett. Aki pedig "táp-táp", lásd. Rézi, na ő jobb ha mihamarabb megszokja, hogy az élet és a gasztronómia jóval több mint a fehér, cumisüvegből ömlő csoda. Tehát mi 4 hónaposan elkezdtük. Már majdnem feladtam, mert úgy tűnt sem a barack, sem egyéb nem jó. Közben igazán rájöhettem volna, hogy csak símán meg kell tanuljon kanállal enni, meg kell érezze az ízeket és eme kései felismerés után is még kudarcosnak éreztem az egészet. Közben az Isten tápja nem volt elég, a gyerek csak puffadt-püffedt, mindenhol csak azt kérdezték, hogy mivel etetem, ugye anyatejes. Ilyenkor kicsi szorítást éreztem a torkomban, nyeltem egyet és azt mondtam, nem sajnos három hónapos kora óta nem az. Majd a beszélgetőtárs, mosolyogva hozzátette, nem baj, kis formás. Na itt, néha sírni tudtam volna. Úgy éreztem még nagyobb a nyomás rajtam, hogy minél előbb rávegyem a gyerkőcöt a hozzátáplálás nyujtotta örömökre. Döntő fordulatot hozott a sütőtök. Tádám máris akadt egy amit feltétel nélkül falt. Aztán jött a banán szép fehér/sárga pépes-habos ez is jöhetett bármikor. Innen már szinte rákapott. Most már szinte megeszik mindent ami elébe kerül.

Mai recept: 1/2 cukkini, 1 kis krupli, 1 diónyi hagyma párolás és turimix. Akinek van, tehet bele anyatejet, de lehet finomítani táppal is. Nálunk ma mindkettő elmarad egyszerűen csak a főzőlével hígítom. Reggel banán volt.

ui: most csak ilyesmivel szolgálhatok, mármint baba-kaja a fő téma, de azért ha esetleg bárki kétségbe esne, anya és apa is eszik rendesen, nem maradhatnak ki a szórásból. Már csak azt kéne kitalálni, hogy apát milyen trükkel tudom rávenni, hogy legalább annyi zöldséget, gyümölcsöt egyen mint a hőn imádott lánya.

ui.2: ezt a bejegyzést most úgy írom, hogy a fent említett poronty az ölemben ül, de megunta, hogy a mami nem vele foglalkozik és inkább ráaludt a bal karomra, szóval most már abbahagyom, mert baromi nehéz így írni:::::::::)