Népszerű bejegyzések

2010. június 16., szerda

Epres habkupola


Micsoda hangzatos név mi? Pedig csak az egyik legegyszerűbb nyári desszert lapul a név mögött csendesen. Kicsit úgy mint egy önbizalom hiányos emberke, aki bár rengeteg jó tulajdonsággal rendelkezik, csak maga nem hisz saját magában. De mielőtt kivesézném az "eperkupolák" lelki életét, inkább azt boncolgatnám, hogy milyen de milyen finom, hűs, lágy, andalító, meglepő stb. Hiába csak megszemélyesítem:) Na hogy is készül: 3 dl tejszín felver, nagy joghurttal összekever, 1/2 kg eper annyira pempősít(bármilyen technikával, hogy maradjanak benne azért darabok), majd keverés-kavarás, mindent bele alapon, két zacskó zselatin-fix(hidegen hozzákeverhetős) beledolgoz, formába önt, dermesztő hidegbe tesz und kész. Punktum. Majd várakozás, még egy kis várakozás, meg még egy kis várakozás és tálalható. A tálalást megkönnyíti, ha frissen tartó fóliával bélelt formába csurran ami cseppen...s ha így jártunk el, akkor tálalásnál csak le kell fejteni a csodás kupolákról. Még talán annyit, hogy a forma alját kiraktam szeletelt eprekkel, ezek díszítik, csinosítják a kupolácskákat. Jaj, most, hogy még egyszer átfutottam a bejegyzést vettem észre, hogy a cukorról nem írtam semmit, nos ez azért van, mert én alig tettem bele, amúgy meg mindenki saját ízlése szerint édesítse, ha mondom ha nem:)

2010. június 15., kedd

Nyáresti vacsora



Ebben a gatyarohasztó melegben az első számú alany azaz én hazajövök, ledobok mindent beállok a zuhany alá és azon gondolkozom, mit ehetünk gyorsan minél előbb. Amíg száradok benézek a hűtőbe. Ajaj! Valaki elfelejtett vásárolni is, hiába a meleg az meleg. Vagy lustaság fél egészség! Hát akkor együnk sonkás tojást, jó. Már nem vagyok olyan elkeseredett, már érzem a piruló sonka ízét, s kedélyállapotom menten javul ahogy kiveszem a hűtőbe rejtett, literes sörösüvegnek látszó tárgyat. Egyik kézzel a sonkát pirítom, másik kezemmel kitöltöm szomszéd Feri csodálatos rozé borát és itt álljunk meg egy percre. Főhajtás, néma csend és mély tisztelet érzése keveredik. Rozé, könnyed, gyümölcsös illat, csodálatos szín, könnyed félszáraz bor. Remek. Persze folytatom az elkezdett műveletet, csak a bor miatt kerültem át egy másik dimenzióba. Vizes hajzatú fejemet lóbálom valami reggae-re. Az élet szép subi-dubi. A sonkás tojás kész. Csodás sárgájú tojást tojtak a fiatal kis pipikék, méretét tekintve alig nagyobb mint egy fürjtojás, de pont ezért 24 Ft, a szomszédnál. Hát akkor összetrombitálom egy szem másik felem és nekilátunk. Kéjesen faljuk a nemes ám egyszerű étket és tisztességesen fogy a csodás nedű is. Hétköznap van, pihegünk így a nap végén és átérezzük, hogy az egyszerű dolgokban is ott lehet a mindennapok csodája.

Ui: Feri Drága barátom, ha olvasod ezeket a sorokat szánd meg kedves szomszédaid és oszd meg munkád gyümölcsét velünk esendő rajongóiddal.

2010. június 9., szerda

Szilvás-mogyorókrémes süti




Avagy, nincs itthon semmi édes, most mi lesz velem? Hát nem ért meg senki, nekem most azonnal kell az a sütemény!
- Naaaaaaaaa, nem mész ki egy kis sütiért nekem?
-De mért nem?
-Hogy nincs már nyitva? Ja te nem kívánod?
-Jó, jó elhiszem, hogy este kilenckor a bolt sincs nyitva!!!

Így mennek ezek a dolgok. Bezzeg az éjjel-nappaliban kapni csipszet meg sört 9 után is. Akárhogy háborgok is, tenni kell valamit. Édesség gyere ide...nem jön. Akkor talán sütni kéne valamit gyorsan. Mi is van itthon? Leltár: 1/2 üveg nutella, 1 szilva befőtt, 3 tojás, liszt sütőpor, 1/2 kocka margarin, csokireszelék....na ebből csinálj valamit vazze. Jó majd én megmutatom azért is. Hát mit csináljak ami percek alatt kész és csak ennyi hozzávaló kell. Hát megint tepsis muffint. Nem írok külön receptet, csak megjegyzem, hogy a folyékonyakhoz is kevertem a mogyorókrémből meg a süti tetejére is halmozok kiskanál segítségével. Majd ráküldöm a szilvát, megszórom csokireszelékkel és beküldöm a sütőbe 35-40 percre. Kész. Mi (mert nagylelkűen adtam annak is aki nem akart megmenteni és kimenni boltba/cukiba) tehát mi nagyon gyorsan faltuk tejszínhabbal langymelegen. Nem, ez nem a cukrászat csúcsa...de pont arra jó, hogy csillapítsa a sütiéhséget akár este 9-kor is.

2010. június 8., kedd

Rozsdás-hús


A címszereplőként a rozsdás-húst mutatnám be két kísérőjével: párolt zöldborsóval és natúr törtbúzával. Remek alakítást nyújtottak ma ebédidőben. Mióta érik a borsó a kertben valamibe mindig belecsempészem. Olyan isteni a sok zöld szemecske, cukor édességgel. A törtbúzát meg már nagyon rég szeretem, bármilyen formában de most a nemes egyszerűn tündökölt a tányéron.

A főszereplőről néhány szaftos pletyka következik:

A titka, hogy a remek disznó felmenőktől származó combhúsból készült, melyet vékony szeletekre szabdalt éles penge. Apró darabjai sütés előtt megfordultak rizslisztben és csak ezután került a dinsztelt hagyma-zöldpaprika társaságba. Olyan mulatságot csaptak a magas falú serpenyőben, hogy attól menten pirulni kezdtek. Le is kellett hűteni őket egy fél pohár vízzel. Ezt követően már magukra is lehetett volna hagyni őket. Egy idő után bors, só meg szójaszósz is csatlakozott. Így együtt mulattak kb. 20 percet, addig pont elkészült minden. Kezdődhetett az előadás. Függöny fel! Figyelem! Figyelem! Tányéron a pompás trió! Tessék! Tessék!

2010. június 7., hétfő

A másik blogom

Avagy szolgálati közlemény:

Az elején azt ígértem magamnak, hogy írok lelki-mesét, a lélek dolgaival foglalkozó dolgokat is a blogomba, de be kellett látnom, hogy egy húsleves és sült hús közé nehezen tudok odailleszteni mélyreható, a lelki világ látható- és láthatatlan dolgaival foglalkozó bejegyzéseket. Pedig a sütés-főzés mellett ezek a dolgok foglalkoztatnak leginkább. Tehát döntöttem és indítottam egy másik blogot:belso-ginko.blogspot.com címen. Ha valakit érdekel, hogy ott mit főztem ki akkor látogasson el oda is. Az ajtó mindig nyitva áll: bárki, bármikor bejöhet és szívesen látott vendég.

2010. június 4., péntek

Körtés-citromos süti











Ma főzős-sütős napra ébredtem. Főztem egy ragyogó húslevest egy őstyúkból. Készítettem holnapra vega ebédet magamnak, (majd bemutatom), sütöttem palacsintát,(mert az ember ezt kívánta és hozzáfűzte már nem kíván semmi zsírosat, én meg majd el is hiszem mi?!) és készült ez a sütemény. Menet közben alakult, mert ugye van még egy utolsó körte befőtt a polcon, akad némi elfekvőben lévő túrótöltelék a palacsintából, meg találtam a fűszerek között egy hidegen készülő pudingport. Tehát kell valami amit a töltelékkupac alá teszek és itt jön Bianka nagyszerű töltött muffin receptjének a képe, már látom magam előtt ahogy egymásra kupacolok mindent. Puding is van, körte is...jóság van. Namármost nincs muffin sütőm, a muffint szeretem de az alakzatot nem és ezért nem is erőlködtem, hogy vételezzek egyet.

Tehát adott egy átlag muffin recept.
  • 15 dkg puha vaj/margarin
  • 12 dkg cukor
  • 4 tojás /véletlen, hármat akartam, de magától belement még egy
  • vaníliás cukor
  • csipetsó
  • 4 ek tejföl
  • 4 ek tej/picit több csordult asszem, de én tartom a nokedlitészta sűrűséget
  • kb. 20 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • egy citrom szőröstül-bőröstül
Laza 2 perc kavirnyászás a robotgéppel és már landolhat a sütőpapírral kibélelt tepsiben.

Túrókrém:
  • 1/4 kg tehéntúró/kb. ennyi maradt a palacsintatöltés után
  • 1 tojássárga
  • 4 ek cukor
  • 1 citrom héja
  • 2 ek tejföl
Összeállítás:

Ott hagytam abba, hogy a tepsiben a tészta, a tésztára rászaggatom evőkanállal a túrótölteléket, ráhalmozom a kockára vágott körtéket és betolom a 200 fokra előmelegített sütőbe. 45 perc sütés következik, amíg szépen pirult a kicsike. Majd "Aranka" összekeverődik és belekerül 2-3 citrom: héj, gyümölcshús, lé, nyomokban magok.(ezt azért el lehet kerülni)

Ha a sütemény kihűlt rátesszük a pudingot amely kellően savanykás de azért hozza a megnyugtató vaníliás világot.

Időjárás okozta mellékhatások, hangulatingadozás, kedélyproblémák, vizsgaidőszak esetén kifejezetten ajánlott sütemény.

2010. június 3., csütörtök

Rántott hús jó társaságban


Persze, mert az "ember" sültkruplirántotthúsra szavaz a vasárnap délelőtti mit főzzek szavazáson. Hát jó legyen. Mire felvetem, hogy talán párolt zöldséggel lehetne....na jó ha nem hát nem, nem kell azonnal idegeskedni. Értettem én elsőre is, ne ismételd el, hogy étteremben nem kérheted, mert ciki, itthon meg nem akarom sütni hetek óta. Jó most meglesz. Na. Inkább tanulj, jó. Nem nem kérem, hogy felolvasd a tételt. Mert nem érted?! Nem, nem sül gyorsabban a rántott hús, ha felolvasol neki.! Elég becsukom az ajtót és csak pisilni gyere ki vagy ha szólok, hogy ebéd!

Na akkor ebéd: nem írom le, hogy kell csinálni a rántott karajt (mert, ugye ezt mindenki tudja)
A sült krumpli receptjét sem. Joggal kérdezi akkor bárki, akkor meg minek vakerálok? Hát azért, mert vasárnap után eljön a hétfő és nekem marad vagy két rántott szelet amihez seperc alatt csinálok köreteket magamnak végre olyat ami a fogamra való. Jelen esetben párolt zöldbab, pirított gríz.

Nem írok receptet, csak az emlékek miatt pár sort stoppolnék erre az anyagra....az első zöldbab idén a bizonyos Juliska, széles, sárga, roppanós, isteni finom, gyerekkori kedvenc. Kertben sajna nem termesztem, egyszerű oka, hogy 4 méteres karó kell hozzá legalább, na jó csak 2, de akkor sincs most olyan kéznél. Tehát nem saját termés, beszerzési hely a szomszéd zöldséges. Csak 25 dkg-át veszek, nekem annyi elég is. A pirított gríz szintén gyerekkori maradvány. Amikor dédi beteg volt (gyomorrák) én 4 éves lehettem, mindenki rendesen evett, csirkepaprikás nokedli (akkor még galuska néven futott) volt az ebéd, szegény dédike meg csak pirított grízt ehetett só és minden ízesítés nélkül. Mindenki fintorgott és sajnálkozott, de a négyévesünk minden együttérzést és a csirkepaprikást mellőzve csak ezt volt hajlandó megenni. Rendszeresen felzabálta a dédi elől, amin a többiek már tényleg sajnálkoztak. Azóta is rajongok ezért a köretért, mindig elkészítem ha tehetem és csuda mód mindig eszembe jut a dédikém ezért még jobban ízlik. Lehet az emlék nélkül nem ízlene egy ilyen egyszerű étel....de mégis. Na ezért van az, hogy a rántott húst így jó társaságba keveredve megeszem szívesen, bár ha csak a köretek lennének azok is elfogynának, csendben magányomban, száműzve a hűséges sült krumpli társat.

A végére egy kérdés vagy kettő vagy három: Ti mivel? kivel eszitek a rántott húst? Van-e különleges emlék (rántott húsos vagy köretes)?