REndhagyó pizza

Hát kérem, az embert elkapta a gépszíj. Nem érkezik, csak este, de hát addig is kell enni valamit. Mit is, mit is? Hát átmegyek a szomszéd zöldségeshez hátha látok valamit. Látok bizony....gyönyörű hatalmas gomba fejek kéretik magukat, látványuk behoz egy elfelejtett emléket. Ugyanis édesanyám a pizzák hőskorában ('80-as) évek is készített bizony pizzát. Rakott pizzát. Na és aztán!!!!, fura, persze, hogy az a mai világban, amikor bármelyik háziasszony olyat rittyent otthon, amit egy született olasz is csak sok évnyi tapasztalat után tud. Na de akkor bizony alapanyag hiány volt, gombát lehetett szedni, családra kirótt lisztadagból kellett gazdálkodni. Arról ne is beszéljünk, hogy recept akkor került be nyugatról......ha zöld hó esett, vagy egy szerencsés barát rokonának az ismerőse kijutott. Igen ám de az említett alapanyag hiány miatt csak találékonysággal tudták megcsinálni a csodát a pizzára éhes háziasszonyok. Na valahogy így került hozzánk ez a recept. Nekem személyes kedvencem, faltam melegen-hidegen. Akár meg is lehetett vele vesztegetni, vállalom. Na nálunk, kicsiny Ádámbordám, már szerencsésebb helyzetben gyerekeskedett és számára csak az a pizza ami átcsúsztatható az ajtó alatt. (ha jó vastag a rés ajtó és küszöb között az a nyerő). Tehát akkor csinálok ilyen pizzát, ha nincs a láthatáron és utána rájárok, mert jó ez reggelire, ebédre, vacsorára.

Na akkor a recept:

Tészta: 4 tojás, egy bögre tej, 4 ek liszt, só
Rakomány: 1/4 kg gomba szeletelve, hagymán paprikával dinsztelve, valamilyen sonka maradék
Összekötő anyag/krém: egy kis paradicsom konzerv, kis doboz tejföl, mustár, bors keveréke
Tetejére: sajt
A tészta rém egyszerű, tojás kettéválaszt, egyenként felver, sárgához a tej és a liszt só, ebbe kever-kavar a hab. Tyű, majd 4 db kerek lapot sütünk serpenyő segítségével, minimális olaj felhasználással. Kinézet: mint egy nagy amerikai palacsinta

Gombát lepirítjuk a hagymával sóval borssal, megszórjuk paprikával, pici vízzel felengedjük mégy egy rottyantás és kész.

Krém összekeverése mint a legbonyolultabb feladat a sajtreszelés után.:) azért én tettem egy kis kecsapot is hozzá, remélve, hogy csak javít és nem ront...rajta

Tűzálló tál előkészít. Halmozás következik, egy lap, krém, gomba + a csíkozott sonka, vagy bacon, majd megint lap addig míg el nem fogy, a tetejére megint krém, gomba, a sonka és a reszelt sajt adag. A sütőben már csak annyi időt tölt amíg rá nem sül a sajt.

Lehet, hogy bonyolultan fogalmaztam és nehéznek tűnik megcsinálni, vagy esetleg macerásnak, de hát tényleg nem az. Ez az adag 4 személyre szól, tapasztalat szerint addig tart ki, hogy reggelre is maradjon a vacsorából, azon meg két gyerek pompásan össze tud veszni. Ugye Hugi?

In memoriam I. trimeszter

Hát igen, túl vagyok rajta....most ezt mért így írom? Mintha azt akarnám sugallni, hogy bármi kellemetlenség volt, pedig ment minden mintha cérnán húznák. Innen is köszönet annak aki így intézte. Inkább úgy fogalmaznék, hogy történtek és történnek érdekességek....például rántott hús sütés egy nap alatt, vagy időre meleg ételt belém az életem árán is jelenség. Kezdem az elsővel: ébredj úgy, hogy az "apa" kedvencét kívánod, pedig erős benned a kép, hogy te azt inkább elkerülöd, mint az evés mint a sütés részét...Hát most nem tudod elkerülni. Fáradtan ébredsz, belelépsz a papucsba és újra hallod a fejedben a hangot: -gyere egyél, egy finom szaftos-ropogós, aranyló panírba bújt husit- aztán még mindig kábultan, orrod az átverés áldozata, hiszen a fürdőben érez rántott hús illatot. Még pár ilyen fura jelzés és sírva hívod anyut, hogy anya innentől minden így lesz, azt fogok akarni enni amit a gyerek kíván és netán egytől egyig az apa kedvencei??!!! Mert ugye lássuk be, apa minden csak nem zöldség evő, gyümölcsöt csak úgy lehet belediktálni, ha belesütöm valamilyen süteménybe....neki a mazsola is gyümölcs. Amúgy egyesek számára biztos úgy tűnhet jó ízlése van...de anya valahogy nem vágyik állandóan arra, hogy a tányér karimáján 1 cm kármin piros zsír lebegjen. Apa számára ez a tuti magyaros fogás, piros, zsíros, és kenyérrel lehet enni, ha lehet serclivel. Na, ez a rövidfilm pergett, ezt ecseteltem sírva a zanyámnak. Azért nevezem most kivételesen így mert képes volt hangosan röhögni és még csapkodta a térdét is, világosan hallottam. Mindegy a megpróbáltatás folytatódott, felöltözés, közértbe ki, kiló karajjal haza. Kicsit azért lepihentem....úgy dél tájt a hús szeletelése következett, majd ismét egy kis pihi, kettő körül kiklopffoltam, ment vissza a hűtőbe. Háromkor már morgott az ember, mikor lesz már kaja. Kiüvöltés, mély sértődéssel a hangban, hogy már elő van készítve mit akar egyébként is. Majd úgy 1/2 öt körül bepaníroz, kisüt. Az apa már tajtékzik, percenként szól be a garázsból, hogy a farkas éhség semmi ahhoz képest amit érez, most már ne dühítsem tovább mert megeszi a csavarokat gépzsírral. Újabb sértődött kiszólás: - Már egy fél órája tálalva, nem értem mire vársz!:) hehe anya addig az összes zúg - túrós táskát felzabálta a pihengetés közben. Következő jelenet: az apa nyeldekli a kedvencét az anya marcangolja puszta foggal, minek villa, minek kés, ezért "gürizett" egész nap. Majd csönd. Az apa nem remélt jutalma felett örömködött, az anya meg mint egy jóllakott macska dorombolva simogatta pocakját. Viva első trimeszter.

Még egy és azt már tényleg csak röviden fejtem ki: ha nem eszem meleg ételt 2-1/2 3-ig akkor bajság, kórság, történik. Egy nyamvadt kakaós csigával nem lehet lányunk szemét kiverni, hát még étvágyát elvenni. Kellett 10 alkalom, hogy ne nézzem magam hülyének, amikor az otthonról hozott szendvicset vagy a friss péksütit számhoz emelem majd vissza a zacsiba, majd újra elő, meg újra vissza. Ennyi idő telt el és beláttam vagy meleg kaja vagy semmi. Őrület. Tehát hiába várt otthon a finom ebéd, enni kellett minden fajta és jellegű büfében mielőtt hazaértem. A meggyőződési időszakra ráment időm, pénzem, türelmem. Hát ennyi. Tényleg semmi több, a rántott húsos szenvedély az első extázis után alább hagyott és anya újra padlizsán meg zöldség evő. Maradt a meleg étel mint állandó követelmény. Tehát pápá első szépséges trimeszter!:)

Igazolt hiányzás

Na most aztán tényleg nehéz belekezdeni, ja nem receptbe kérem. Először is hát anyává lettem Ó "Ádám". Bár még csak albérletbe adtam ki a hasam: határozott időre, amelyből szerencsésen letelt 4 hónap. A lakó nem okozott kárt, tetszik neki a jól fűtött, koszt-kvártély. Amúgy nem tudom mivel foglalkozik, egész álló nap, nem szólok bele, van még 5 hónapja, utána ki kell költöznie akármilyen jó bérlő is. Mese nincs.
Annyit vártam, hogy majd lesz időm írni, fotózni. Megfogadtam, majd írok ha túl vagyunk az első majd a második "nagy" leselkedős vizsgálaton. Majd, írok ha leadtam a szakdogám, most épp azzal védekeztem még magam előtt is, hogy majd ha átmentem az előttem álló vizsgán. Majd ha meg majd biztosan. Meglátjuk:) már nem ígérek magamnak sem semmit. Tény, hogy ez a blog még mindig a legkedvesebb hobbim és azért mert írni nincs időm azért olvasni még van, folyamatosan követem ki mit tüsténkedik. Csodálom a készülődést karácsonyra.....na az adventi nagy hajrába már tényleg be kéne kapcsolódni. Sőt! Főleg! Addig meg igazi kibicként figyelek és lesek......