A tavasz az ajtóban!

Az ember lánya egyszer egy adott napon megérzi a tavaszt. A hosszú tél alatt tökéletesre csiszolt, penge éles hústépő fogak is megérzik a változást. Hisz átestünk a ló túloldalára....kezdődött a libákkal ősszel és még talán le sem zárult a hétvégi pecsenyesütögetésekkel. A lényeg, hogy húst hús körettel eszik a magyar télvíz idején. Minden egyes falattal védve magunkat a hidegtől és éhezéstől. Amit nem ad meg a természet színekben és pompában azt mi a sültestállal pótoljuk. Tavasz ide vagy oda, ha csak felidézem a saját gyártmányú savanyú káposztából készített füstölt húsokkal boldogított kapros, csomboros töltött káposztát friss házikenyérrel, nyakon loccsantva tejföllel...hmmm elérzékenyülök. Na de vissza a tavaszhoz, hisz már menthetetlenül itt tanyázik a kertben. A hűséges ragadozó, maga sem érti miért és mi módon megkívánja a zöldet, nyúlkaját. Selymes zöldeket, aranyló sárgákat lát álmodozó szemhéja mögött és dönt: kimegy a piacra és összevásárol mindent ami nem "bűnös hús", nem zsír, nem szalonna hanem saláta, újhagyma, retek, friss spenót, sóska stb. Kis kosárral a kézben és nagy várakozásokkal nekivágtam az egyik budai piacnak (munkahely közelsége előny). A művelet előtt számot vetettem az anyagiak felett: forint csekély mértékben...(semmire sem elég a francba) étkezési utalvány piros elegendő mennyiség. De mihez lehet ezzel kezdeni? Beletörődni, hogy minden zöld átkozottul drága, vigasztalni magunkat, hogy sebaj mutatóba azért mégis lehetne venni valamit. Került a kosárba 1 csomag retek, fél kg spenót, két szem kornyadt pari, egy hegyes erős őzöldsége a teremtés koronájának.Stop. Fúúúúúúúú de kevés ez így...de sebaj még azért valamiket sikerült oktrojálni a kosárba. Feladva elveket, tavaszi új-hullámos gondolatokat, hát hogy is fogalmazzak?! A kosár 80 %-os tartalma húsvét közeledtével indokolva és szigorúan a nyúlra fogva hús és társai portékával lett tele. Ezalatt értsd: indokolatlan méretű sonka, bőrös karaj, két csibe csöcs, pulyka máj, füstölt comb, kacsaháj.
Magamba még egy verset is költöttem:

"amiért a sok zöld drága,
jöjjön velem kacsa hája,
nem kell a sok sóska spenót,
hússal töltöm fel a fagyót"

Hát akkor nincs más hátra, csak a bizonyítékok bemutatása. A képen szereplő áruk biztosan a számukra legmegfelelőbb felhasználási móddal találkoznak amiről később beszámolok. Pusz

Mégistorta recept

Hát kerüljön fel, annak a tortának a receptje amely a fent említett hölgyek társaságától közönségdíjat kapott. A története egyszerű, barátnős, lelkizős vacsi legszebb pillanata kellett volna legyen, de mivel az előzőleg elfogyasztott eleség és a különösen fontos beszédtémák elódázták a kezdést...hát türelmetlen, kapkodós sütésbe kezdtem. A cél: álmaink csokidömpingje házi málnalekvárral. Ehhez végy elő 10 tojást, de gondold meg magad és csak hetet használj, mert megérzed itt valahogy megcsúszik a projekt majd, akkor meg kisebb a kár. Kell még liszt, porcukor, kakaópor de valami igazán jó minőségű. Tojások szétválasztása következik. Figyelem! Fehérje egy mély küblibe, sárgája egy müzlis tálba tottyannak. A fehérje némi sóval (egy csipet) hirtelen és gyors keverésen megy át, mikor már nem esne a hab ki akkor zuttyan a sárga, de csak egyenként merülnek, itt már a gépi erő és gyorsaság megfáradt kézi erőre vált hanyag mozdulatokkal dolgozva a sárgák után küldünk 7 evőkanál cukrot dolgozunk a keverékbe végül 7 evőkanál liszt keringőzik. Előmelegítettem a sütőt 180-ra, sütőpapírral kibélelt tortaformába kerül és kb. 20 percet sül-sül-sül. Jó ránézni úgy a 15. perc közelében hátha már muzsikál. Na jól feldobtam a labdát. Mondtam is piskóta-bajnok Juditnak, hogy nekem egy árva hangjegyet se nyekken, de erre meg azt mondta akkor legyen hagyományos tűpróba. Tovább haladva a receptben...következik a krém, a minden hibát eltakaró jótékonyan csokis krém. Ami úgy kezdődik, hogy végy két zacsi habtejszínt, verd habbá (na itt ütött be a krah, nem volt türelmem, nem kínoztam a gépet, hagytam a másik szobában aludni vágyót aludni...szóval lett egy közepesen folyékony tejszínhabom, hiába turbóztam cukorral, öntöttem hozzá zselatint lesz ez még rosszabb alapon...mármint ami nem megy magától...majd beleöntöttem az egy tábla felolvasztott sokszázalékú csokit, meg egy kis vanília eszenciát. Hát kérem nem lett jobb. Közben elkészült a habkönnyű piskóta. Kihűtésben nem is reménykedtem a kései(11 óra) időpontra tekintettel. Jó valahogy kettékínlódtam a sütemény ezen részét, megkentem málnalekvárral, és rázúdítottam a csokis habos valamit. Befedtem, elmenekítettem a villával hadonászó lányok elől. Kértem fél óra türelmet, azzal a mentséggel, hogy utána tényleg élvezhető lesz. Eltelt egy háromnegyed óra de zselatin ide extra sok csoki oda...a kerek piskóta még mindig fürdizett a krémben. Nekiestünk. Reggelre maradt egy fél torta...azt is majdnem elpusztítottuk. Megjegyeztük a nevét egy életre...Mégistorta...így egybe írva, mert ugyan már senki nem számított jó eredményre mégis lett belőle valami nagyon szép harmónia...a málna...az extra csoki hmmmm!!!!!


Nektek van-e valami hasonló mégis... receptetek?

ginko

Már rég óta terveztem, hogy írni fogok...mindig lett volna mondandóm, csak ezeket rendszeresen a két barátnémnak G.-nek és Zs.-ek meséltem el. Itt menten emléket állítok annak, hogy már 5 éve vagyunk jóban-rosszban barátok. Most, hogy ezt leírtam, már következtetni engedek arra, hogy ez az édes hármas, nőbrigád, már megélt együtt egy-két dolgot. Volt számtalan pasi ügy, majd ezek végeztével felvetődik mindig: a hogy rakja helyre az önbecsülését valamelyikünk. Aztán előkerül a merre visz az az ösvény amin elindultunk anno...Közben meg főzünk, borozunk, olykor azért erősebb vigaszra van szükség...Így kezdődött a kiborulós, kibeszélős, elsőre hedonista kajálásokba fúló találka. Jelenleg minden a régi kerékvágásban halad, csak egy ideje Zs. ételfotóst alakít. Ez a kezdet.

Miután kiveséztem a kezdetet jöhet a folytatás. Egy történettel ami számomra sorsdöntő. Vonatozom. Egy reggel T. állomáson felszáll két hölgy, beülnek abba a fülkébe ahol én addig a csendes magányt élveztem. Sebaj érdekesnek tűnnek, az a kategória aki nem fog műkörmökről órás beszámolót ejteni. Végignézek a ruházatukon, megint tetszetős, hogy nem utolsó barbi trend, kicsit különc, inkább úgy fogalmaznék konszolidált hippi. Ez mondjuk az első beszállóra igaz, aki korban zsengébb, ám már 30-as éveit tapossa. Persze elmélyülten beszélgetnek. Már mereven nézek ki a tejüveg tisztaságú ablakon, hogy kevésbé zavarjam őket. Érzem valaminek jönnie kell. Jön is. Asszem végállomás előtt pár perccel a fiatalabb elmeséli, hogy különös vonzalmat érez a ginko növény iránt. Zarándoklatokat kivitelezett az ország legtöbb pontjára, hogy felleljen legalább egy méretes fát. Járt Pannonhalmán ahol valóban talált egy szép példányt. Boldog volt tőle, még most is ragyogott az arca ha rá gondolt. Majd jött egy rövid hatásszünet. Itt már alig kaptam levegőt az izgalomtól. Hát igen, mert talán megéreztem, hogy számomra olyan fontos mondatot mond majd. Jaj, most szívesen húznám én is az időt. A lényeget idézném szó szerint véletlenszerű névválasztással. "Képzeld Ági, bejártam az egész országot,elmentem mindenhová ahol találhattam ilyen fát. A meglepetés akkor ért, amikor a buszmegállóba vártam a xy buszt és egyszer lenéztem és láttam egy ginko levelet, majd még egyet, de ekkor már inkább fel néztem keresve a forrást...egy régi kerítésen vaskos ág hajlott a buszmegálló fölé. Inkább kihagytam pár buszt de meg akartam nézni a teljes fát. Felmásztam hát a kerítésre és megláttam az eddigi legnagyobb ginko fát. Ági, 10 éve minden nap abban a buszmegállóban várom a buszt ami munkába visz. Érted te ezt?" Puff, megjött amire vártam, tudtam, hogy rettentő mód fontos amit hallottam és hogy egyike azon véletleneknek amik nem léteznek, de nem tudtam, hol kapcsolódik az én életemhez. Már tudom. Azt is tudom, hogy mindenkinek kell legyen egy ilyen "ginkoja". Azoknak szóljon ez a történet, akiknek még meg kell találniuk az életben azt amihez kapcsolni tudják. (ui.:még jó, hogy azt mondtam magamnak írok)